Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Fodor István: Peter Ladefoged, A Phonetic Study of West African Languages 270

SZEMLE — ISMERTETÉSEK 271 típus a guang nyelvekben fordul elő, és itt a két hang egyidejűleg képződik. A második típus (joruba, ibibio és más nyelvekben) bonyolultabb módon képződik: a két zár képzése után a szájba két irányból tódul levegő, egyrészt a tüdőből, másrészt egy hátrafelé irányuló mozgásból, amelyet a szerző veláris ingresszív levegőmozgásnak nevez. A harmadik típusban (idoma és más nyelvek) ehhez még a hangszalagok részbeni lefelé irányuló rezgése is hozzájárul. E zárhangok allofonjaként kimutatható a pt, bd féle zárhangtípus, amely teljesen szokatlan, sőt elképzelhetetlen nem afrikai nyelvekben. A hangszalagok működése szempontjából 5 eset lehetséges, de hozzájuk még egy hatodik járul: 1) a zöngés és 2) zöngétlen hangok képzése, 3) a h képzése, 4) a suttogással ejtett lenis hangok, 5) a légzési zönge, amely az aspiráció zöngés fokával azonos (bfi, dß, gß), illetve 6) a „csikorgó" zönge (creaky voice), másképpen a laringalizált zönge, amelyben a hangszalagok nem egész terjedelmükben rezegnek. Ez bizonyos átmenetet képez a zöngés hangot megelőző hangszalagzárhang ejtéséhez, úgyhogy gyakran a kettő között nem is lehet különbséget tenni. Ez utóbbi hangok a korábbi megfigyelésektől eltérően nem csak implozívák esetében fordulnak elő. Az alveoláris zárhangoknak egyes nyelvekben 6 típusuk lehetséges. Az eve nyelv dentialveoláris (d+)

és postaiveoláris cg hangja között BERRYvel ellentétben a szerző csak a nyelv alakja szerinti képzés különbségét látja (az előző esetben lamináris, az utóbbiban apikális jellegű). A nazálisok száma általában sokkal több, mint amennyi az európai nyelvekben szokásos. Az idoma nyelvben összesen 5 nazális fonéma van, eggyel több, mint amennyit pl. HOOKETT lehetségesnek tart egy nyelvben. A valódi nazális hangokon kívül több nyelvben előfordul az a jelenség, hogy az egész szótag nazális színezetű, ezzel szemben igazi nazális mássalhangzó csak kevés van. A joruba nyelvben pl. csak egy valódi nazális van, az m Akusztikai fonetikai szempontból viszont a w, r, j is lehet nazális egyes afrikai nyelvekben. HOCKETT, illetve FERGUSON korábbi megállapításával ellentétben egyes nyugatafrikai nyelvekben több nazális mássalhangzó fordul elő, mint amennyi homorgán zárhang, ez vonatkozik pl. az igbira nyelvre, ahol 4 zárhang és 5 nazális fonéma van. A réshangfélék közül a nyugatafrikai nyelvek igen gazdagok labiális képzésű hangokban (bár zöngétlen párjuk ritkább). Több nyelvben, így az iszokóban előfordul egy labiális-veláris zöngés réshang, amelyet LADEFOGED wi jellel jelölt. Ez az angol w betűvel jelölt hangtól auditív hatásában különbözik (súrlódás hallható), és szorosabb ajakréssel képződik. Ami a laterálisukat és a pergetett hangokat illeti, a vizsgált nyelvek közül 20-ban fonológikus ellentét nem volt e két hangállomány tagjai közt, de az eve nyelvben pl. igen. Néhány nyelvben, mint az edóban viszont négy ilyen fonéma van. A hauszában háromféle r hang van, egy pergetett, egy egypergetésű alveoláris és egy retroflex r. E két utóbbi nehezen különböztethető meg egymástól a hangszínképekben, mert a formánseltérés nem minden felvételben mutatható ki. E kétféle hang akusztikai sajátságaiban is hasonló, pedig mind képzés, mind funkció szempontjából különbözőek, tehát két külön fonémával állunk szemben. A mássalhangzóknál egyszerűbb nyugatafrikai magánhangzórendszerekre általában jellemző az a jelenség, amelyet magánhangzóharmóniának neveznek. A magánhangzók ebben a vonatkozásban egy-egy nyelvben két csoportra oszlanak. A különbség a tense-lax, vagy talán inkább a SwEET-féle narrow-wide kategóriák különbségével jellemezhető. Fiziológiai szempontból ez annyit jelent, hogy a nyelv jobban hátrahúzódik az előbbi, mint az utóbbi hangok képzésekor. A tónuskülönbség nem minden vizsgált nyelvben fonológikus jellegű, de mindenképpen függ fonetikai szempontból a szó magánhangzóinak, sőt mássalhangzóinak minőségétől. Az i- és u magánhangzókra eső tónus magassága általában nagyobb azokhoz a szótagokhoz viszonyítva, amelyeket más magánhangzók alkotnak. Ami a mássalhangzókat illeti, a hanglejtés magasságát a szótag palatális és veláris mássalhangzói fokozhatják, míg az olyan szótag, amelyben zöngétlen zárhangok vagy réshangok vannak, csökkenthetik. I/ADEFOGEDnak e megfigyelései LEHiSTEnek és PETERSONnak az angol nyelvre vonatkozó, és néhány más kutatónak az afrikai nyelvekre vonatkozó megfigyeléseire épülnek, de kellő mennyiségű felvétel hiányában kétséges, hogy a megfigyelt szabályszerűség valóban így áll-e fenn. A mű dokumentációs anyaga hangszínképfelvételekből, a levegőnyomást átvevő módosított oszcillogramfelvételekből, palato- és jlinguagramokból, fényképfelvételekből, hangképzési vázlatokból és táblázatokból áll. Egy térkép mutatja az informátorok származási helyét nyelvek szerint, egy táblázat felsorolja az informátorok nevét és néhány egyéb adatot róluk, egy harmadik táblázat pedig a felvett hangokat részletezi azokban a szavakban, amelyekben az informátorok ejtették őket, és a szavak jelentését nyelvek szerint összeállítva. A munkát J. H. GREENBERG előszava vezeti be (a szerzőén kívül), és