Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Imre Samu: Der Münchener Kodex II 263

264 SZEMLE — ISMERTETÉSEK és körvonalazta annak tartalmát is. Farkas Gyulát halála megakadályozta abban, hogy elképzelését megvalósítsa, a terv azonban nem hiúsult meg. Ha a Farkastól ígértnél szerényebb tartalommal is, (a bibliai részek betűhű szövegére és viszonylag gazdag filológiai jegyzetanyagra korlátozódva) a II. kötet DÉCSY GYULA munkájaként — Farkas Gyula és Kniezsa István emlékének dedikálva — 1966-ban megjelent; s ezzel a középkori magyar nyelvű emlékek kiadása egy újabb igen hasznos számmal gyarapodott. A kiadványt Décsy Gyula „Előszó"-ja vezeti be. Ezt követi a legfontosabb rövidítések jegyzéke, majd egy viszonylag rövid, alig hat és fél oldalas „Bevezetés", amely a következő kérdéseket öleli fel: 1. A kötet tartalma; 2. A szövegkiadás elvei; 3. A Müncheni Kódexszel kapcsolatos további munkálatok. A kötet, bár ezt a címet viseli „Der Münchener Kodex II." a szó szoros értelmében véve nem a teljes Müncheni Kódex kiadása, hanem csupán a kódex leglényegesebb részét; a négy evangélium fordítását tartalmazza. „Sämtliche Eintragungen im MK, die nicht unmittelbar zum Text des Evangeliars gehören, habe ich in meiner Edition weggelassen" — írja a kiadó (XI. 1.). Ennek megfelelően elmaradt a kiadásból a kódex elején található általános (örök) naptár; Márk evangéliumának „Ez a fcent Marc ewägelifta" kezdetű prológusa (36 ra) ós a kódex másolójának híres befejező sorai (108 r). A „Bevezetés"-ben azonban Décsy e két utóbbi szöveget megadja (XI. 1.). Elmaradtak a kiadásból az egyes evangéliumi könyvekre, fejezetekre vonatkozó szöveges utalások, számok, kolumnacímek. Ezek helyett a kötet kiadója a ma szokásos jelzéseket alkalmazta. A kéziratban található javításokra, törlésekre, üres helyekre a kiadás pontos lábjegyzetekben utal. Mint ismeretes, maga a kézirat kéthasábosan van írva; Décsy kiadása teljes tükörszélességben adja a szöveget. Az eredeti sorvégződéseket — nyomdatechnikai nehézségek miatt — nem jelöli, azt azonban, hogy hol végződik egy-egy hasáb vagy oldal, feltünteti. A szöveg mellett bal oldalt megadja a kódex-kézirat lap- és hasábszámozását is. Dócsynek a kiadással kapcsolatos fent felsorolt technikai megoldásai — megítélésem szerint — teljes mértékben helyeselhetők. Márk prológusának ós Németi György befejező sorainak eredeti helyéről való elhagyása már esetleg vitatható ugyan, de mivel a szövegeket a bevezetésben a kiadó közli, lényegében ez az eljárás is elfogadható. Sajnálatosnak tartom azonban az általános naptár szövegének mellőzését, hisz nyelvi szempontból ez is feltétlenül érdekes és tanulságos. Viszonylag részletesen tájékoztat Décsy a szövegkiadásban követett elveiről. Ennek alapgondolatát így fogalmazza meg: „Ich war bemüht, in meiner Edition einen Text zu geben, der die paläographischen Eigentümlichkeiten des Originals in angemessenem Maße, die orthographischen aufs genaueste wahrt" (XII. 1.). Ennek megfelelően ismerteti „paleográfiai elv"-eit, melyek a következők: 1. A rövidítéseket nem oldja fel. 2. Megtartja a felemelt betűket. 3. Megtartja azoknak az írásváltozatoknak (Graphemvarianten) egy részét is, melyeknek semmiféle helyesírási jelentőségük nincs, pl. s — í; pont nélküli és ponttal ellátott i; i — pont nélküli, egy vagy két pontos y ; i — j; kétfajta r. 4. Az interpunkciós jelként használatos vesszőt és a pontot, ha az a rövidítés jele — az eredetihez hasonlóan —, a sor felső magasságában közli. 5. Az iniciálékat, a kis- és a nagybetűket pontosan az eredetinek megfelelően használja. A felsorolt paleográfiai elvek közül négy teljesen világos és logikus. A helyesírási érték nélküli írásváltozatok megtartásának elve azonban már nem egészen egyértelmű. Décsy nem határozza meg, még csak nagy vonalakban sem, hogy milyen elvi vagy gyakorlati okok alapján tart meg egyes írásváltozatokat vagy vet el másokat, így eljárása némileg önkényesnek látszik. „Ortográfiai elv"-eit már kevésbé részletezi Décsy. Általánosan csupán annyit jegyez meg, hogy a helyesírási rendszer elveinek kiemelése végett („Im Interesse der Hervorhebung der Prinzipien des orthographischen Systems") a következő egyszerűsítéseket hajtotta végre: 1. Az egyes betűk felett található diakritikus jeleket a kiadásban pontként adja vissza, függetlenül attól, hogy a kéziratban pont vagy jobbra dűlő hajszálvessző található-e. A diakritikus jelként előforduló pont között és vessző között ugyanis helyesírási funkciójukat illetően semmiféle különbség nincs. 2. A paleográfiai elvek ismertetése során nem említett írásváltozatokat egyetlen jellel adja vissza. S ebbe a típusba sorolja a MK e jeleit is. A diakritikus jelek egységesítésével a magam részéről szintén egyetértek, ugyanazon meggondolások alapján, amelyeket Décsy is említ. Az írásváltozatok egységesítése azonban már kevésbé problémamentes, és semmiképpen sem tudom helyeselni Décsynek az e jelekkel kapcsolatos eljárását. Tekintettel azonban arra, hogy ez a kiadás leglényegesebb kérdése, erről később fogok szólni. A „Bevezetés" további részében tájékoztatást kapunk a kiadott bibliai szöveg egyes részei és versei beosztásának feltüntetéséről, majd a lábjegyzetekről, amelyek