Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3
A GYENGÜLÉS-ERŐSÖDÉS FOLYAMATA A FINN NYELVBEN 17 Ez mindenekelőtt a 15. sz. második feléből és a 16. sz. első feléből származó nyelvemlékekre vonatkozik. AGRICOLA is a nazálisok után rendszeresen g, d, b betűt ír, pl.: langosi, andapi, ombi. Likvidák esetében még meglehetősen szabályos a. d az l utáni helyzetben: muilda, kieldepi, valdakundas, de caltaisexi is, r után azonban csak k, t, p: murtamisesta, muserta, ymmerteneet.m Mi rejlik ezen írásmódok mögött ? A köztük levő különbségek -csak helyesírási természetűek lennének ? SETÄLÄ miközben a korábban elterjedt különböző nézetekkel foglalkozik, és a finn meg a svéd zárhangok (az előbbiek hehezet nélkül az utóbbiak hehezettel) különbségére, valamint a finn tenuisok és az észt zöngétlen médiák hasonlóságára rámutat, a következőképpen nyilatkozik: „Joka tapauksessa on seurauksena ollut, että nämät äänteet sen korvissa, joka oh ruotsia tottünut kuulemaan ja kirjoittamaan, kuuluivat siihen määrin k: sta, t: stä ja p: stä eroavilta, että he mielemmin tahtoivat niitä kirjoittaa g; lia, ci: lia, b: lia"47 Ezt a magyarázatot elégtelennek tartjuk, és felvetjük az alábbi kérdést: miért hangzottak ezek a zárhangok azok számára, akik a svéd nyelvet használták éppen a nazálisok után másképp, mint a megfelelő svéd hangok, a likvidák után már jobban hasonlítottak egymásra, és itt hasonlóbb r, mint l után, egyáltalán nem szólva az intervokáhs helyzetről, ahol mindig k, t, p fordul elő. RAPOLA viszont arra hajlik, hogy az ng, nd, mb írásmód okát a délnyugati nyelvjárási kiejtés hatásának tulajdonítsa. Ezenkívül hivatkozik a zárhangok kiejtésbeli különbségeire a likvidák és nazálisok után a finnben és a svédben (ezeket a hangokat gyengébben ejtették az előbbiben, mint az utóbbiban).48 Véleményük szerint ez a különböző írásmód a növekvő, lassan fejlődő erősödési folyamatot tükrözi. Ebben a látszólagos helyesírásbeli tarkaságban szigorú törvényszerűségeket állapíthatunk meg. Amint már említettük, ZABEOCKI behatóan foglalkozott a gyengülés-erősödéssel a mássalhangzócsoportokban, általános szabályokat állított fel a folyamat lezajlására vonatkozóan. Az első összetevő megnagyobbodott rése miatt az egész csoport kevésbé szilárd.49 Először tehát a magánhangzó -\- zárhang kombinációban erősödnek fel a zárhangok, ezután a következő mássalhangzó-kapcsolatokat állíthatjuk fel ebben a sorrendben: rt, rp, rk, It, lp,lk, nt, mp, nk. A likvidák és a nazálisok zártságának foka nagyobb, mint a magánhangzóké. Az előbbi esetben tehát az erősödés jobban levezetődik az első komponens tömegén, mint a vokálison a magánhangzó + zárhang esetén. A likvidák és a nazálisok a zártság fokának szempontjából is különböznek egymástól. A likvidák nyíltabbak és ezért közelebb állnak a magánhangzókhoz, mint a a mássalhangzókhoz (zárhangokhoz). Ebből következik, hogy a zárhangok erősödését kisebb mértékben fékezik, mint a nazálisok. A legrégibb finn nyelvemlékek tehát azt az állapotot tükrözik vissza, ahol intervokáhs helyzetben az erősödés már érvényesült, és ahol a folyamat a zárhangokat r és l után már kezdte megtámadni; az l azonban nagyobb ellenállást tanúsít az erősödéssel szemben, mint az r. Ezért r utáni helyzetben korábban felerősödött hangokat találunk, mint Tután. így nem csodálkozunk SETÄLÄ azon kijelentésén, hogy a legrégibb nyelvemlé-46 SETÄLÄ, UO., 11. 1.; RAPOLA., VK 27 1.. és SKHP 51, 77, 80—83. 1. 47 SETÄLÄ: i. m. 13. 1. 48 RAPOLA, SKHP 80-1. és VK 27. 1. 49 ZABEOCKI L., UL 36. 1. 2 Nyelvtudományi Közlemények LX X/l
