Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - K. Palló Margit: „Az idő és társai”-hoz [Contribution a l’article „Az idő és társai” (Le temps et sa parenté)] 174

„Az idő és társai"-hoz I. 1. A BTLw. megjelenése óta török jövevényszóként elfogadott és talán legtöbbet idézgetett kölcsönszavunk az idő, BERRÁR JOLÁN 1961-ben megjelent „Az üdő ~ ideje tőtípusról" című cikkével (MNy. LVII, 31—39), ill. már előbb a Magyar Nyelvtudományi Társaságban elhangzott előadásával ismét kérdésessé vált. Ennek a tanulmánynak a nyomán született meg ti. BALÁZS JÁNOS „Mennyi idős az idő?" (MNy. LXI, 404 — 12) igen figyelemre méltó dolgozata. Azzal ui., hogy BALÁZS az idő-t egy ősi fgr. i- mutatónóvmási tőből raghalmozással önálló jelentésűvé vált időmeghatározószónak magyarázza, idő szavunk a már biztosnak hitt révből, ismét a korábbi török -^finnugor magyarázati lehetőség medrébe sodródott. — BALÁZS finnugor elméletét török részről LIGETI ingatta meg „Az idő és társai" c. válaszában (MNy. LXII, 385—398) éspedig azzal, hogy lényegében megfordítja a tételt: Vitatott régi török jövevényszavunk az idő < *ödäy < *ödäk ragos alakjában igen korán beléphetett a határozószók „elsöprően fgr. jellegű kategóriájába" (390) s a magyar szókincs fgr. elemeivel közösen átélt hang-, alak- és jelentéstani változásai ma, hosszú évszázadok után könnyen azt a látszatot kelthetik, mintha idő szavuk a BALÁzsnál vázolt nyelvtörténeti események eredménye, nem pedig egyik közrejátszó komponense volna. — A két értékes megnyilatkozás örvendetes gyümölcse, hogy idő szavunk olyan alapos kétoldali megvilágításban részesült, mint az ebbe a kategóriába tartozó jövevényszavaink egyike sem. Ha most negyedikül mégis a problémához nyúlni merészkedem, az azért történik, mert a szerzők eltérő véleménye gondolkodóba ejtett egyéb magyar, török és főképpen egyes csuvas időt jelentő szavak sorsán. 2. LIGETI „AZ idő és társai" c. cikkében a magyar dél szóra, mint mondanivalója szempontjából közömbös időmeghatározásra szándékosan nem tér ki (390). Valószínűleg ennek a körülménynek tudható be, hogy az arab — perzsa vâ%àt-saman és a török eredetű cu% mellett nem került sor a perifériális csuvas szókészletbe szorult 'vremja' jelentésű tel szó megemlítésére sem. Igaz, a dél nem tartozik szorosan az idő problémakörébe, de a csuv. tel etimológiai háttere érdekes betekintést nyújt a török időmeghatározások alakulásának módjába, és felveti a magyar dél szóval való összefüggésének gondolatát is. Amint az ótör. öd 'Zeit' nemcsak az idő, időpont kifejezésére, hanem a térbeli jelenlét megjelölésére is szolgálhat (BANG—GABAIN, TTT. IV. Anm. 14), azonképpen a csuv. tel is nemcsak tempust, hanem locust is jelent. De ha felütjük a mai modern, elsősorban a társalgási és irodalmi nyelvre kiterjedő orosz—csuvas szótárak 'vremja' címszavát, ott valóban csak a fent említett idegen eredetű idő jelentésű szavakat találjuk s még a népköltésben elég