Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: Széljegyzetek Vászolyi Erik „Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben” c. cikkéhez [Randbemerkungen zur Abhandlung „Prolativ, Transitiv, Lokativ im Syrjänischen, im Wotjakischen und in der finnisch-ugrischen Grundsprache von Erik Vászolyi] 171

Széljegyzetek Vászolyi Erik „Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürj énben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben" 3. cikkéhez E közlemény írója, mint a szerkesztő bizottság tagja és a folyóirat technikai szerkesztője, már a megjelenés előtt megismerkedhetett VÁSZOLYI ERIK-nek jelen számunk 47—85. lapjain közölt dolgozatával. Tanulmányában a szerző a két esetragot módszertanilag újszerű és sokoldalú vizsgálatnak vetette alá. A dolgozatnak különösen értékes része a „Leíró vizsgálatok" c. fejezet (56 — 70). Ebben — gazdag anyaggal illusztrálva — meggyőzően tisztázza a két Cx egymáshoz való viszonyát, használati körét a zürjénben és a votjákban. Megállapítja, hogy a zűrjén -ED proszekutívusz- és -TI tranzitívuszrag azt a helyet jelöli, „ahol a mozgás, dinamikus cselekvés lezajlik, végbemegy (szemben a statikus állapottal, cselekvéssel)" (62 1.). Egyezéseik ellenére azonban van egy környezettípus, amelyben csak a proszekutívusz jelenhet meg, a tranzitívusz nem. Ezt VÁSZOLYI „a megérintés, megfogás helye (casus tactus captusque)" névvel jelöli meg. Pl. Vm. ivan kik pel'edis kutis 'Iwan packte es an beiden Ohren' (FOKOS, VdKomi, 353). A votj. -TI és -ETI allomorf szétválasztása már nem ilyen egyértelmű. Itt „casus tactus captusque" funkcióban ui. nem a zürj. -ED alapján várható -ETI fordul elő, hanem a -TI. A szerző arra gyanakszik, hogy a -TI ebben a szerepben alternatív viszonyban állhat az -ETI-vei, de az adatok elégtelen volta miatt nem lehet a kérdést tisztázni. Mivel a VÁSZOLYI által megvizsgált és elemzett — viszonylag terjedelmes — korpusz arra utal, hogy a két Cx egy ponton kizáró viszonyban áll egymással, nem tartom indokoltnak — votják irodalmi nyelvi forrásokra hivatkozva — a -TI és -ETI allomorf -ETI Cx alatt való összevonását. A példák vallomásából ui. arra következtethetünk, hogy a votj. -TI és -ETI funkcionális elkülönülése úgy történhetett meg, hogy a „casus tactus captusque" szerep kifejezésére a -TI foglalódott le. Persze nem tartom lehetetlennek, hogy előkerülhetnek ilyen jellegű adatok az -ETI-re is. Akkor valóban megokolt lesz a két allomorf egy szimbólummal (mondjuk: -ETI-vel) való jelölése, de addig helyesebb, ha a votjákban is két esetraggal, -TI-vei és -ETI-vel számolunk. A harmadik és negyedik fejezetben belső és külső rekonstrukciós vizsgálatokkal foglalkozik a szerző. Elemzése mindvégig módszeres, logikus, de végső következtetéseit nem tudjuk teljesen magunkévá tenni. VÁSZOLYI végső konklúziója ui. az, hogy a két Cx (a proszekutívusz és a tranzitívusz) egyetlen előzményre, a fgr. -TA ablatívuszragra vezethető vissza. A zürj. -ED és -TI azonos eredete véleményünk szerint nem igazolható. Nem akarok itt a gemináta mássalhangzók sokat vitatott (és máig eldöntetlen!) problémájába bocsátkozni, de akármi volt is a helyzet az uráli vagy a finnugor alapnyelvben, annyi bizonyos, hogy a permi nyelvekben (á permjákban és a votjákban csak az 1. és a 2. szótag határán) jelentkező p-b, t-d, h-g oppozíció gyökerei az elő-