Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3
10 JERZY BASCZEROWSKI Egy ilyen hang legtöbbször különféle átalakulás alapját képezi, és egy másik kategóriába megy át. Pl. a germánban a felerősödött b, d, g hangok p, t, k-vá, (pl. gót diups, üt. dubiis; gót kcdds, lat. gelidus) az eredeti p, t, h viszont /, P, x spiránsokká váltak, pl.: gót: Piuda, litv. tauta; gót filu, gör. TIOÀVÇ). A spiránsok nem erősebbek, mint a zárhangok, de az erősödés eredményeként jöttek létre.22 A gyengülés ezzel szemben az erősödéssel ellentétes folyamat. Ebből pedig az következik, hogy a gyengülés nem alapvetően más processzus, hanem csak az erősödésnek bizonyos foka. Az erősödés és gyengülés egyazon jelenségnek, vagyis az artikuláció közben megnyilvánuló erőkifejtésnek két oldala. Az erő növekedését nevezzük erősödésnek, csökkenését gyengülésnek (leníciónak).23 Az erősödéskor az artikuláló szupraglottális beszédszervek erősebb zárását, a gyengülés esetében viszont ellentétes megnyilvánulását állapíthatjuk meg, a zárás lazítását, vagy teljes eltűnését.24 így bizonyos tájékoztatást kaptunk mindkét folyamatról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi ezzel kapcsolatos kérdést megválaszoltunk. A többi erősödéssel és gyengüléssel összefüggő problémára az anyag elemzésekor térünk rá. Most azonban különös figyelmet szeretnénk fordítani még két mozzanatra: az erősödésnek és gyengülésnek egy nyelv hangállományára gyakorolt hatására, valamint az egyes hangosztályok viselkedésére. Az első kérdés megválaszolása egyszerű. A gyengülésnek és erősödésnek mint minden fonetikai folyamatnak általánosnak és kivétel nélkülinek kell lennie. A fonetikai folyamatok természetük szerint mechanikusak, és nem csak specifikus esetekre korlátozódhatnak.25 Viszont más kérdés az, hogy hatásuk érzékelhető-e minden fonetikai környezetben. Ez legalább három tényezőtől függ: a) a fonológiai síktól, b) maguktól a hangoktól, c) a folyamat erősségétől. A fonetikai folyamatnak, ha már megindult, valamennyi hangra ki kell terjednie. Ez a maga módján alakítja át a megtámadott hangszubsztanciát'. Az ilyen átalakítások gyakran veszélyeztethetik a fonológiai rendszert. A fonológiai sík különféle helyesbítéseket eszközölhet. Egyes esetekben módosíthatja a fonetikai főfolyamatot, de kiválthat egy, a fonetikaival ellentétes folyamatot is.26 Mennyire függ a processzus lejátszódása maguktól a hangoktól? Tudjuk, hogy a nyelv egyes hangjai különböznek egymástól. Más és más fiziológiai szubsztanciával rendelkeznek.27 Ha valamennyi hang ugyanazt a fiziológiai szubsztanciát mutatná, akkor ebben a vonatkozásban csak egy hangról beszélhetnénk. ZABROCKI különféle fiziológiai szubsztanciákat tart számon. A fiziológiai szubsztanciához tartozik például a beszélő szerv tömege, amely az adott hangot artikulálja, tehát az ajkak, a nyelv, a hangszalagok és a tüdő tömege. 22 ZABROCKI: i. m. 1. 1. 23 Uo. 2. 1.: „Usilnienie i lenicja to dwa oblicza jednej i tej samej rzeczy, mianowicie stopnia sily. Narastanie jej nazywac bçdziemy usilnieniem, opadanie jej lenicjq,." 24 Uo. 11. 1. 25 ZABROCKI: i. m. 4. 1. 26 MILEWSKI T., Sur la monophtongaison des diphtongues dans les langues indoeuropéennes. Eos, XL. 1939. Fasc. 1. 1 —16. 1. ZABROCKI, Z historii monoftongizacji i dyftongizacji niemieckiej. Kwartalnik Neofilologiczny, Rocznik IV. Warszawa, 1957. Zeszyt 1. 27 ZABROCKI, Probleme der strukturellen Phonetik. Sprawozdania Poznanskiego Towarzystwa Przyjaciol Nauk. Nr. 2. (ogóln. zbioru nr 53) 20. stycz. 1958. 168 — 169. 1.
