Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3
6 VÁSZOLYI ERIK problémáinkhoz, nemkülönben attól is, hogy följebb lépjünk a szintaxis tartományába. Lemondunk ezzel a vizsgálatra kerülő morfémák mondattani szerepének taglalásáról: bennünket most és itt csupán alaktani vonatkozásaik érdekelnek. Morfonológiai jelenségekre is csupán akkor leszünk tekintettel, ha azok morfológiai relevációja kétségtelen. I. A zűrjén személyjelek morfológiai vizsgálata 1. Kitűzött célunk a zűrjén Pxl (Sg és Pl) analízise. Már föntebb, a Nom, Acc, Inst, Prol és a PxlSg, illetve PxlPl alakok szembeállításából kitűnt, hogy a Nom&PxlSg avagy a Nom&PxlPl vizsgálata messzemenően elégtelen: különféle esetragokkal társulva a Pxl-nek mind a morfonológiai összetétele, mind a disztribúciója más és más. Egyetlen lehetséges megoldás tehát a teljes főnévi paradigma vizsgálata. Ez azonban egy bonyolult rendszer, amelynek alosztályai között három — minket közelről érdeklő — szembenállás létezik. Nevezetesen: a csak Cx-okkal ellátott paradigma és a Cx&Px paradigma oppozíciója egyrészt; a Cx&Px 1, Cx&Px2 és Cx&Px3 paradigmák ellentéte másodszor; végül a Cx&PxSg, illetve a Cx&PxPl alakok szembenállása harmadszor. Három morfológiai szignálra kell tehát figyelemmel lennünk: (1) az esetrag jelölője, (2) a birtokos személyének jelölője, (3) a birtokos számának jelölője. Eltekintünk a birtok számának jelölőjétől, amely Sg-ban 0, Pl-ban pedig a -jas (főnévi) többesjel, mivel a Px-ek alaki viselkedése ezektől teljesen független, és a Pix disztribúciója is minden esetben változatlan: B&Plx&Px&Cx, illetőleg B&Plx&Cx&Px. Éppígy eltekintünk a Sg birtokos jelölésétől, amely minden esetben 0 morfémával történik. 2. Milyen sorrendben történjék ezek után az egyes paradigmák összevetése? Kezdjük a minket célkitűzésünknek megfelelően közelebbről érdeklő PxlSg paradigmájával, szembeállítván azt a Px nélküli B&Cx sorozattal.5 5 Lásd: Szovr. 137 — 8, 151; Bubr. 34; LytkWb. 872. Megjegyzendőknek tartjuk az alábbiakat. 1. A nyelvtani esetek megnevezésére a finnugor nyelvészeti szakirodalomban közkeletű nomenklatúrát használjuk. Célunknak ez jelen esetben megfelel, akkor is, ha egyébként több vonatkozásban vitathatónak tartjuk. A zűrjén grammatika kázusneveit a finn szakirodalom alakította ki, az esetragok történeti összehasonlító szemlélete alapján, majd ezt a — diakron viszonylatban úgylehet helyes — terminológiát alkalmazta a szinkron leírásban is, holott nyilvánvaló, hogy a mai zűrjén esetrendszer morfológiai és morfoszemantikai téren egyaránt lényegesen különbözik a komparativisztika által kikövetkeztetett finn—permi vagy őspermi előzményétől. A szinkron és diakron szemlélet elegyedése persze pontatlanságra, a nyelvi tények akaratlan ignorálására és önkényes értelmezésére vezetett a kázuselnevezésekben. A főnévi paradigma egyik esetét például adesszívusznak nevezzük, holott a rag adesszívuszi jelentése a szinkróniában ki nem mutatható, a zűrjén nyelvtörténetben sem, hanem csupán összehasonlító alapon tesszük föl (a mai balti-finn adesszívusz alapján) egy 2500—3000 évvel ezelőtti nyelvállapotban (valószínűségét magam sem vitatom, de bizonyítása egyébként a mai napig elmaradt). Morfoszemantikailag viszont az eset kétséget kizáróan genitívusz; a zűrjén nyelvemlékek és a votják nyelv tanúságai szerint már több mint egy évezrede az és csak az. Terminológiánk, igaz, végtére is egyezményes; nem érdektelen azonban, hogy például a jelen esetben egy vitathatóan szerencsés nyelvtani terminus technicus nemcsak a mai, hanem az ezer évvel korábbi nyelvi valóságot sem tükrözi. Ugyanez vonatkozik az állativusznak nevezett esetre is, amelyik valójában és helyesen datívusz.
