Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 65 2) A -lar, -1er rag-típusban a grammatika sokszor használja — veláris magánhangzó után is — a -1er alakot. Az A és B részben és a D rész szövegrészében a magánhangzó-illeszkedés szabálya erosebben érvényesül. (L. 83. 1.) 3) A Grammatika ilyen alakokat ad: »szén szeverszin« 'te szeretsz' 81r , »sziz szeversziz« 'ti szerettek' és az ü-s alakokat nem ismeri. (L. 77. 1.) 4) A Grammatikában adott konjugációnak aligha a magyarországi török nyelv volt az alapja. Sok olyan alakot mutat, amely az A és B részben és a D rész beszélgető részében nincs meg. Ami az átírást illeti, a Grammatika szerzője szintén a magyar hangjelölést használja: »szev-« 'szeretni' több helyen, »szevszen« 'ha szeretnél' 82v ; a szerző sokszor »s«-et ír »sz« helyett: »szevesiz« 'hogy szeressetek' 82r ; »sultan« 78r; — »csim« 'kicsoda?' 80 v ; »benumcsi« 'az enyém' 80 v ; »bulaicsi« 'az Isten adja, hogy . , .' 82r (»ch«-valis: 82 r , kétszer); »cs(ch)ilisza« 'templom' 79v ; »gyan« 'lélek' 78r ; »gyámi« 'dzsámi' 78 r ; »gyocs« 'ég' 78 v ; »szevegyek« 'sevecek' 82v ; a-a képző: 78 v (pl. »ekmegci« [így] 'pék', »balugci« [így] 'halász', »basmagy« 'nyomdász'); »padisáh« 78r ; — feltűnnek ezek: »-gh«: »akrabungh« 'a skorpiónak a' 77v , »hazalerungh« 'erényeknek a' 78 r ; »haza« 'erény' 77 v , 78 r (az s »z«-vel jelölve); »h« betű olyan esetekben, ahol az arab írás a he betűt használja (1. 75. 1.). Annak a képnek a megrajzolásánál, amelyet kéziratunk alapján a magyarországi török nyelv grammatikai rendszeréről adok, a fentiek miatt nem tekinthettem el a Grammatikától, de mindenütt törekedtem arra, hogy a Grammatika anyagát az A és B, továbbá a D rész beszélgető részétől elválasszam, amennyiben vagy egészen különválasztva tárgyaltam a Grammatika anyagát, vagy a lapszámokhoz, amelyek már tulajdonképpen magukban útba igazítanak bennünket a kérdésben, a Gr jelzést is odatettem. Hogy a Grammatika ilyen gyengén sikerült, azon nem csodálkozhatunk. Egy török szójegyzéket (A) összeállítani nem túlságosan nehéz feladat, — a török—latin beszélgetések (B) megírása sem kívánt — megfelelő ismeretek mellett — különösebb szellemi képességeket. De nyelvtant írni, különösen ha az embernek semmilyen mintája nincsen, legfeljebb egy más nyelv nyelvtana, igen nehéz. Ehhez bizonyos grammatikai műveltség kell. Ilyen embert találni nem volt könnyű. Végül is talált a nyelvtan készíttetője egy olaszt, aki a feladatot magára vállalta. (Az emlék nyelve délszláv jellegével ez valahogyan kapcsolatban is lehet.) Kísérlete nem használhatatlan, nem rossz, sot talán azt is lehet mondani, hogy világos és megbízható, de amint mondottam, rendkívül sovány tartalmú. Másolók, szerzők, készíttető Mind a három részben megállapítható, hogy a másolók a török nyelvet nem ismerték. Általában olvashatóan írtak, legszebben az A rész másolója, kevésbé szépen, de olvashatóan a B részé, és leghanyagabbul az olasz. Latin, illetve olasz szövegük normális, hiba bennük alig akad, de a török szavakban — különösen egyes helyeken — rendkívül sok és feltűnő hiba van. Ezek a hibák oly gyakoriak és olyan jellegűek, hogy törökül tudó másolóktól nem származhattak. 5 Nyelvtudományi Közlemények LXIX/1.
