Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3

A FINNUGOR SZEMÉLYJELEK KÉRDÉSÉHEZ 47 E szegmentumokban konstans az -a- és változó az utána következő rész. Az utóbbiakat gond nélkül tudjuk azonosítani a Px-ek eddig felderített megfelelő allomorfjaival. Az előbbiekről nem tudunk mást vélni, mint hogy az Iness,, illetve az Illat Cx exponensei az adott környezetben. E két Cx allo­morf tehát ( Px helyzetben) egyrészt egybeesik, másrészt lényegesen külön­bözik a B&Cx paradigma Iness (-yn) és Illat (-ef-y) ragjától. Megjegyzendő, hogy a Term, Iness és Illat esetében a Px (akár C, akár CV szerkezetű) ugyancsak magánhangzós grammatikai tőhöz járul, csakúgy, mint az Elat, Egr és Inst esetében. 22.4. Ugyancsak tarka képet mutat, minden más Cx&Px szegmentum­tól eltérő, különc módon viselkedik az AccCx&Px-ek sorozata: AccCx == (BSg ) -ez AccCx&Px == -me -mes (BP1 ) -yz *-y -ty -tej-de -tesj-des «ê* -sef-ze -sesj-zes 22.41. Itt sem marad más választásunk, mint a hat Cx&Px szegmen­tum immanens összevetése. Hajtsunk végre egy lehetséges egyszerűsítést: a két Px2 és Px3 páros alternansait vonjuk össze egy-egy morfémába, hogy kevesebb alakkal kelljen számolnunk. Tehát: -me -mes -TE -TES -SE -SES 22.42. A három Sg szegmentum szerkezete CV, a három Pl-é pedig CVC. Változó bennük a -C- komponens, amely viszont a Sg és Pl alakokban megegyezik. Ezt kell a Px exponensének tartanunk, s valóban, tudjuk is azonosítani: ilyen Px àllomorffal már találkoztunk (jóllehet más disztribúció esetén). A konstans elem (Sg) -e és (Pl) -es, amelyeket az Acc exponenseinek kell minősítenünk. Feltűnő azonban, hogy ezeket képtelenség az AccCx allomorfjaival azonosítani, pedig az utóbbiakból három is van. Létezik-e egyáltalán hasonló Acc exponens a névszói morfémák tartományában? A főnévi morfémaosztályban — a rendelkezésünkre álló, nem éppen bőséges votják nyelvi anyag alapján — nincs tudomásunk ilyesmiről. A névmások körében azonban van:24 mon „én" (Acc) mone „engem ton „te" tone „téged" so „ő" soje //J„ „ot ta „ez" taje „ezt" so ,,az soje „azt" kin „ki" kine „kit" mar „mi" mare „mit" ma „mi" maje „mit" A névmások morfémaosztálya tehát ugyancsak ismer -e AccCx-ot. Hogy azonban -es allomorf is előfordulna, arról forrásaim hallgatnak. Az utób-24 Lásd: GrammUdm. 168, 176, 179. A soje, taje, maje alakokban fellépő -j-, mint látjuk, csak intervokalikus helyzetben fordul elő, és nem az AccCx tartozéka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom