Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3
44 VÁSZOLYI ERIK EgrCx&Px = -ysenym InstCx&Px = (BSg )-enym (BP1 )-ynym -ysenyd -enyd -ynyd -ysenyz .. -enyz -ynyz -ysenyuny -enymy -ynymy -ysenydy -enydy -ynydy -ysenyzy -enyzy -ynyzy Az első három vízszintes sor szegmentumait az Egr -yéen, illetve az Inst -enj-yn ragjával szembeállítva a Cx morfémát azonosítani tudtuk, a PxSg exponenseként pedig az -ym, -yd, -yz részt választottuk le. A második három vízszintes sor szegmentumainak elemzésekor ugyanígy jártunk el: a Cx morfémáját ott is azonosíthatónak nyilvánítottuk; ahhoz viszonyítva az utánuk következő szegmentumban a Px-ek allomorfjait kellett keresnünk. Eljárásunk önmagában logikusnak és kielégítőnek tűnhetne. Mégsem az — és ez okozta azt a bizonytalanságot és megtorpanást, amelyet a maga helyén jeleztünk is (lásd a 18.2.2. pontot). 22.13. Hol a hiba? Ott, hogy önmagában logikusnak látszó eljárásunknak ellene mondanak a rendszerszerűség nyilvánvaló tényei. Egy módszertani ballépés veszélye fenyeget tehát: nem szabad egy vagy két morfémakapcsolatot, kapcsolódási típust önmagában vizsgálni, hanem csupán a rendszer, a paradigma, a többi morfémakapcsolat összefüggéseiben. Nincs szó arról, hogy a főnévi paradigma mind a tizenöt tagja egyöntetűen viselkedne, azonos törvényszerűségeket mutatna föl. Ám tény az is, hogy viszont a paradigmán belül a toldalékok egy-egy csoportja azonos szabályszerűségek érvényesülését tanúsítja. Egyformán viselkednek a Nom és hat másik eset Cx&Px szegmentumai. Ugyanígy egyazon szegmentumtípust képviselnek a paradigma rendszerének egészén belül az Elat, Egr és Inst Cx&Px toldalékai is. 22.14. Miért nem ezzel kezdtük hát? Miért csak most szögeztük le ezt wa tényt? Szükségünk volt-e ilyen hosszadalmas és aprólékos eljárásra? Véleményünk szerint természetesen szükségünk volt rá. Nevezetesen azért, mert a három vitatott szegmentumtípus nem csupán azonos törvényszerűségeket mutat^ fel, hanem eltérőket is. Az Egr és Inst ragja egyazon formában jelenik meg mind a B&Cx, mind a Cx&Px paradigmában. Cx morfémáját azonosítani tudtuk, s a problémákat az utánuk következő részek okozták. Az Elat viszont más allomorffal képviselteti magát a B&Cx paradigmában, ismét mással a Cx&Px sorozatokban. Először tisztáznunk kellett az -ys és -yst- szegmentumok közötti viszonyt, és csak ennek megtörténte után vehettük észre, hogy az utóbbit követő szegmentumok ugyanazokat a kérdéseket vetik föl, mint az Egr és Inst megfelelő toldalékai. Miért? Az ElatCx&Px -ystym stb. szegmentumából a -t- részt kétségtelenül a Cx tartozékának kell minősítenünk — sehol, semmiféle környezetben másutt elő nem fordul a főnévi paradigmában. Az utána következő -y- rész viszont ugyancsak konstans, ezért inkább a Cx tartozékának tűnik, s aligha szolgál a birtokos személyének jelölésére. Ha már most szemügyre vesszük az Egr ós Inst Cx&Px összesen tizennyolc szegmentumát, azt látjuk, hogy a Cx után ugyancsak megjelenik egy konstans -y- elem, amelyről aligha lehet más véleményünk, mint az ElatCx&Px szegmentumok ugyanezen összetevőjéről. Ebből következik, hogy az Egr és Inst ragjának is két allomorfja lenne:
