Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Gyevajev, Sz. Z.: A moksa-mordvin nyelvjárások fonémaállománya 404

A MOKSA-MORDVIN NYELVJÁRÁSOK FONÉMAÁLLOMÁNYA 407 volt. A központi és az északnyugati nyelvjárások faj fonémája — e nyelvjárások mássalhangzórendszerét a közmordvinnal azonosnak tekim.netjük <-l rendszerint, kevés kivétellel, vagy lágy, vagy lágyság szempontjából pár nélküli mássalhangzók szomszédságában áll, amelyek palatalitás tekintetében könnyen illeszkednek a környező magánhangzókhoz. Éppen ebben a helyzetben kezdődött az jaj > fej változás, amely a délkeleti és délnyugati nyelvjárásban az (ä) fonéma teljes kiveszésére vezetett (vö. a fenti példákat). A központi és az északnyugati nyelvjárásban a tőmorfémában az /ej fonémát rendszerint lágy (páros vagy pár nélküli) mássalhangzó előzi meg, utána pedig mind lágy, mind kemény konszonáns következhet. Lágy vagy lágyság szempontjából pár nélküli mássalhangzók előtt, valamint szó végén a közmoksa \e\ fonéma a délkeleti és a délnyugati nyelvjárásban /i/-vé változott, s csak páros mássalhangzók kemény tagja előtt maradt változatlan. Például: közp. DNy •i ver ver vér ved vid 'víz' kelaé Jcelaé 'róka' mes mes 'miért?' mezi miiï 'mi?' melav melav 'lepke' pe p% 'vég' Ez a változás jövevényszavakban is végbemegy: penal < or. neHüA , pifié < népet}, vedra < eedpo, vik < een, vera < eepa, vièala<.eecëAUÛ, petra<.nemp,pit'ka<CnembKa, merams<iMepumb, mifin<.MepUH. 6. Ha a központi és az északnyugati nyelvjárás 7 fonémából álló rendszerét közmoksának tekintjük, akkor a délkeleti és a délnyugati nyelvjárás 6 fonémát ismerő rendszerét egy olyan szisztéma fejlődési eredményének kell tartanunk, amely néhány helyen hiányos volt. Ez fejlődése során vagy új egységekkel egészült ki, vagy pedig elveszítve néhány egységét, megváltoztatta struktúráját. A délkeleti és a délnyugati nyelvjárásban ez utóbbi folyamat ment végbe. Ha tekintetbe vesszük a nyelv járásközi megfeleléseket és az egyes nyelvjárásokon belül jelentkező váltakozásokat ji ~ íj, ju ~ ï/, /a ~ ï[, akkor a közmoksa magánhangzórendszert a következőképpen vázolhatjuk fel: i — u e — o ~ ä a — Mint föntebb említettük, ilyen jelenleg a központi és az északnyugati nyelvjárás magánhangzórendszere. Ebben a rendszerben a magánhangzók három sajáthangosztályba csoportosulnak a nyelv vízszintes irányú mozgása szerint (elölképzettek, nem elölképzettek, labiálisak) és négy nyílásfokra oszlanak. Persze mindegyik magánhangzó-csoportban maradnak üres helyek, magánhangzók mindegyik csoportja hiányos egyik vagy másik megkülönböztető jel szerint, ami a fonémák jelentős variációs ingadozásait teszi lehetővé.