Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3
A FINNUGOR SZEMÉLYJELEK KÉRDÉSÉHEZ 21 NomPl2 őtnanyd „ti egyedül, egymagatok" NomPl3 őtnanys. „ők egyedül, egymaguk" Itt is világos a Px-ek morfológiai megjelenése is (-m, -d, -s), jelentése is. A feltett kérdésre választ kaptunk tehát: Px-ek nemcsak a főnévi, hanem a névmási morfémaosztály tagjaihoz is járulhatnak; minden Px allomorf, amely a névmási paradigmákban megjelenik, létezik a főnévi paradigmában is; jelentésükben közös a személyre mutatás mozzanata, amely a főnevek esetében legtöbbnyire a grammatikai birtokos személyére korlátozódik.14 10. Leíró munkánknak végére érkeztünk, s eredményeként összegezhetjük a Px-ek rendszerét. A következő Px allomorfokat kaptuk a különféle lehetséges környezetekben: Pxl = (1 (2 (3 . (4 . (5 (6 Px2 = (1 (2 (3 (4 (5 (6 -őj (Nom) -őj- (Adess, Abl, Állat, Cons, Comit, fakultatíve Cárit, Egr és Appr is) -ym (Prol, Trans, Term, Cárit, Egr, Appr) -m (Inst, Iness, Illat, Elat; Cx&Plx& ) -m- (Plx&_&Cx) 0 (AccSg) -yd (Nom) -yd- (Adess, Abl, Állat, Cons, Comit) -yd (Prol, Trans, Term, Cárit, Egr, Appr) -d (Inst, Iness, Illat, Elat; Cx&Plx&_) -d- (Plx& &Cx, szótagzáró helyzet) -x -t- (Plx& &Cx, szótagkezdő helyzet) 14 Legtöbbnyire, úgymond, de nem kizárólagos érvénnyel. Ezzel kapcsolatban érdekes tanulsággal szolgálhat a következő mondat: me aóym tavani-ézyk, kudymkarvani-szyk vői nyvkanam " H caMa nponcxo>Ky H3 MecT, HaxOÄHmHxcfl 6jiHM<e ciofla, K KyAHMKapy [6yKB. H Ae6yiiiK0H 6t>iJia öojiee 3AeuiHíiH, 6ojiee KyAHMKapCKaíi"— azaz „leánykoromban, leányként én idevalósibb, Kudymkar felé valósibb voltam" — emlékezik vissza a közlő, egy idős asszony (DialChrest. 47). A mondatból minket a legutolsó szó érdekel. Szegmentálása: nyvka-nct-m, azaz B&InstCx&PxlSg. A szövegösszefüggésből kiragadva jelentése: „leányommal". A mondatban azonban az InstCx jelentése világosan esszívuszi, a PxlSg viszont ugyancsak világosan a mondat alanyára utal, annak személyét jelzi, nem pedig a — mondatunkban különben elő sem forduló — grammatikai birtokos személyét. Ez az alapja annak, hogy magam a Px rövidítést inkább Personálsuffixnek, mintsem Possessivsuffixnek értelmezem. A névszói személyjel ugyanis előfordul, láttuk, a főnévi morfémaosztályon kívül is; jelentésköre általánosságban, tágabban a személy megjelölése, és ennek csupán egyik specifikus esete a birtokos személyének rögzítése. Ha pedig történeti szempontból indulunk ki, egyedül a Px tágabb értelmezését tartjuk helyesnek, lévén nyelvtörténetileg végképp elválaszthatatlan az igei személyragoktól (vagy személy jelektől? A terminus teehni eus megválasztása ez esetben a magyar nyelvészeti szakirodalom vitatható és vitatott kérdései közé tartozik). Személyjeleket találunk még egyes névutók végén, valamint az igeragozásban is. Az előbbiek azonban, defektiv elemek lévén, sokban elkülönülnek a főnévi, illetve névmási paradigmáktól; az ige pedig emezektől teljesen eltérő szabályszerűségeket felmutató, autonóm morfémaosztály. Személyjeleik áttekintése jelen esetben vizsgálatainkat nem juttatná újabb eredményekhez, ezért lemondunk róla.
