Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Németh Gyula: Magyar törzsnevek a baskíroknál 35
MAGYAJÍ -TÖRZSNEVEK: A BASKÍROKNÁL 37 vidéket, mikor a baskírok itt megjelentek. 3. Nincs azonban kizárva, hogy magyar néptöredékek a magyarság zömének nyugatra vonulása után itt maradtak. Ezek a magyar maradványok előidézhettek bizonyos hangtani változásokat,8 bár ezek a hangtörvények a magyaroknak a kámai bolgárokkal való érintkezése idejében nem voltak érvényben. 4. Lehetséges, hogy a magyarok már a kámai bolgárokkal való érintkezés előtt érintkeztek a baskírokkal, az Urál hegység ázsiai oldalán vagy egyenesen a déli Uraiban. 7. Egy újabb teóriát bizonyít PERÉNYI JÓZSEF.9 EZ a teória BROMBERGtől származik,10 és arról szól, hogy Magna Hungária a Volga jobb partján volt. PERÉNYI JÓZSEF először analizálja Piano Carpini, Benedictus Polonus és Rubruk tudósításait és arra az eredményre jut, hogy nem hibátlan források és nem tekinthetők a magyar—baskír azonosság és Magna Hungária fekvésének kérdésében döntőnek.11 Azután a magyar név kérdését tárgyalja PERÉNYI, amely a Mongolok Titkos Történetében (—MTT) szerepel. Nem lehet benne kételkedni — mondja PERÉNYI a 488. lapon — hogy az említett forrás szerint élt egy ilyen nevű nép a Volga mellett. De a magyarokat és baskírokat a MTT megkülönbözteti egymástól. PERÉNYI érinti azt a problémát is, amely a Kerel névvel kapcsolatban felmerült; ez a név ugyanabban a forrásban a magyarság neve ós a magyar király szóból származik. A név a MTT-ben az 1222 körüli eseményekkel kapcsolatban fordul elő, holott csak 1240 körül keletkezett (PELLIOT). PERÉNYI felteszi, hogy a MTT szövege egy 1240 utáni átdolgozáson alapszik. PERÉNYinek az a véleménye, hogy Piano Carpini és Rubruk Karakó rumban a mongoloktól aligha kaphattak értesítéseket a magyarok és baskírok azonosságára vonatkozólag. Másképp viszonylanak az említett utazók Dzuvainïhoz és Rasïdaddînhoz. Dzuvainí nem használja a magyar nevet, keler-nek nevezi a volgai magyarokat is, a dunai magyarokat is. Rasïdaddïn használja a magyar nevet éspedig a volgai magyarok jelölésére; a dunai magyarokat keler-nek nevezi (az egykorú mohamedán források alapján ő is — mint Dzuvainí — ide vonja a baskírokat is.) Keler-rel.a, magyarok mindkét országát jelzi s ebben a MTT hatása érzik. Lehetséges tehát, hogy Carpini és Rubruk Karakorumban mohamedán tudósokkal találkoztak, akik ismerték a baskír—magyar azonosságnak az arab irodalomban régóta szereplő tételét. Világos tehát, hogy Magna Hungária helyének meghatározásában csak Riccardus jelentése, Julián levele és az orosz évkönyvek szolgálhatnak alapul. Következik Julián útjának és visszautazásának részletes elemzése. Az odautazásnál PERÉNYI elveti a Saksin melletti volgai átkelés gondolatát. Hangsúlyozza annak a helynek a fontosságát, ahol Julián, illetőleg Riccardus arról beszél, hogy Bolgária lakói pogányok. PERÉNYI hivatkozik A. P. KOVALEVSKIJ kutatásaira, amelyek szerint a bolgár birodalomban a Volga jobb partján pogányok, a bal partján mohamedánok éltek. A „iuxta magnum flumen Ethyl" kifejezés kizárja azt, hogy Julián a Volga folyón átkelt. Visszafelé Julián nem a Volgán utazott (,,transivhVin fluvio regnum Mordvanorum"), 8 23. 1.: «no-BH/u-iMOMy, STH oeraTKH BeHrpoB, CMeuiHBancb c 6aiiiKHpaMH H ycEai-iBan MX A3bIK, B H3BeCTH0Ü Mepe HOBJIHHJIH Ha (J)0HeTHKy ÖaiilKHpCKOrO H3bIKa H ÍIBHJlHCb npHHHHCÍÍ nOHBJieHHH HeKOTopbix oöinHX nepT, KOTOpbie HaÔJiHDAaioTCH B pa3BHTHH HeKOTOpbix corjia-CHblX B BeHrepCKOM H ÖaiUKUpCKOM H3bIKaX.» - " -: 9 (A) Magna Hungária kérdéséhez. MNy LV (1959), 385 — 391, 488 — 499. 10Anz. FUF XXVI, 60 — 73. , 11 Vö. LIGETI: MNy LX, 399, j. . • ; i I
