Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
320 ANTAL LÁSZLÓ külvilág szemlélete alapján azonos eredményre. A különböző nyelvtanok használói különböző megfigyelésekhez jutnak el, a külvilág azonos aktusait másképpen értékelik, s ennek megfelelően különböző világkép alakul ki bennük. WHORF — SAPIRIIOZ hasonlóan — ezt így foglalja össze: ,,We eut and organize the spread and flow of events as we do largely because, through our mother tongue, we are parties to an agreement to do so, not because nature itself is segmented in exactly that way for all to see."2 HOIJER a relativitás eme elvét interpretálva rámutat az SAE nyelvek és a navaho indián nyelv között egy, a színfogalmak terén megfigyelhető különbségre. A navaho nyelv és az SAE nyelvek azonos módon osztják fel a spektrumot, két különbségtől eltekintve. Azt a szakaszt, amit mi Európában osztatlanul feketének látunk és hívunk, a navahók két külön fogalmi egységre bontják. Viszont a spektrumnak azt a szakaszát, amit mi kékre és zöldre bontunk, a navaho egy osztatlan fogalmi egységnek fogja fel.3 WHORF hangoztatja a nyelvi rendszer kötelező jellegét. Ez úgy értendő, hogy a nyelvi rendszer, mely meghatározza a gondolkozást, a beszélő tudatán kívül álló, ellenőrizhetetlen, háttér jellegű jelenség. A gondolkozás mindig nyelvi alapon megy végbe, de nemcsak a szavak segítségével, hanem a nyelv kategóriáinak, grammatikai rendjének sokszor egészen absztrakt módon érvényesülő formáiban is. Annak illusztrálására, hogy miként érvényesülnek a grammatika absztrakt kategóriái a gondolkozásban és a szemléleti módban, WHORF egybeveti az SAE nyelvek és a hopi nyelv igeidő-rendszerét. WHORF szerint az egész európai gondolkozásra rányomja a bélyegét az itt beszélt nyelvek igeidő-rendszere, nevezetesen múlt, jelen és jövő világos különválasztása. WHORF szerint a nyelv szerkezete és a kultúra egésze között összefüggés áll fenn. A történelem folyamán a nyelv és a kultúra együtt fejlődik, kölcsönösen befolyásolják egymást. De a nyelv az a tényező, amely a fejlődés határait megszabja. A nyelvi forma merevsége akadályozhatja a kultúra fejlődését, pl. új tudományos eredmények elterjedését stb. | 3. Az előző pontban megpróbáltuk dióhéjban összefoglalni a metalingvisztika legfontosabb tételeit. Ezek közül kétségtelenül az a legjelentősebb, amelyik szerint a különböző nyelvű emberek ugyanazt a külvilágot nem egyformán ismerik meg, s nem egyformán értékelik. Mindenekelőtt azt kell tehát megnéznünk, hogy ez a megállapítás helyes lehet-e? Úgy véljük, hogy nem. Mégpedig azért nem, mert a bennünket környező külvilágot nemcsak a nyelvi anyag alapján ismerjük meg, hanem közvetlenül is. Az anyanyelv valóban az interpretáció egy bizonyos módját sugallja, de ezt a közvetlen tapasztalat állandóan helyesbíti, kiegészíti és korrigálja. Vagy hogy a saját terminológiánknál maradjunk: Mivel minden nyelv egy sui generis rendszer, minden nyelv másképp tagolja, bontja fel a külvilágot a maga sajátos jelentéskategóriái segítségével. De a külvilág -— HZíXZ £b denotátumok világa — nemcsak jelentéskategóriákon keresztül közelíthető meg, hanem közvetlenül is. Hogy a tűz meleg, azt nemcsak az anyanyelv sok előző nemzedék tapasztalatát magába sűrítő meleg, forró stb. szavain keresztül tudjuk meg, hanem úgy is, hogy kiskorunkban megégetjük a kezünket. Míg tehát a jelentések világa népenként 2 WHORP, B. L., Collected Papers on Metalinguistics, 21. 1. 3 The Sapir—Whorf Hypothesis, 96. 1.
