Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

60 KAKÜK ZSUZSA vari < öszm. sálvar ; vö. KNIEZSA, SzlJsz. 1: 473), amelyben a nőnemű többesszám i jele mutatkozik. c) A szerb-horvátban a genitivus ragja tapadhat pénznevekhez és anyagnevekhez. Ezen az alapon valószínűleg közvetlen átvétel a m. mangur 'pénznem' (< oszm. R. mangur, Közny. mangír ; vö. szb.-hv. màngura) és a m. mesin 'bőrfajta' (< oszm. mesin ; vö. szb.-hv. mjhëina). Az alaktani, kritériummal kapcsolatban a következő két, fontos problémára kell rámutatnunk. a) A gyömli aga, kapikiha, nazurbég típusú összetett tisztségnevek a törökben birtokos jelzős kapcsolatok, török megfelelőjük: gönüllü (gömlü) agasi 'a gönüllük agája', kapi kihasi 'a porta kihája', nazur begi 'a nazur bégje'. Ugyanilyen szerkezetek még pl. a dívány teszkere (~oszm. divän teskeresi 'díváni irat', tulajdonképpen a 'díván irata'), menzil fermány (~ oszm. menzil fermant 'postafermán', tulajdonképpen a 'posta fermánja'). A magyar adatokban — egy-két hapax legomenont kivéve — mindig hiányzik a birtokos személyrag. Ugyanígy találjuk a szerb-horvátban és a többi balkáni nyelvben. Az a kérdés, hol alakult át a török birtokos jelzős szerkezet tulajdonság jelzős szerkezetté. Az a tény, hogy a magyarban mindig tulajdonság]elzős szerkezet van, valószínűtlenné teszi, hogy a szerbből vettük volna át. Inkább elképzelhető, hogy önállóan alakult ki a magyarban. A nominativuszi alakban oly gyakran használt aga, bég stb. szó mellől a birtokos személyrag könnyen elmaradhatott. Az összetétel első tagját pedig nembirtoksonak, hanem jelzőnek érezte a magyar nyelvérzék, így lett a *gyömli agaszi-ból gyömli aga 'valaminek az agájá'-ból 'valamilyen aga'. Ugyanez a jelenség végbement a szerbben, sőt nem tartom teljesen kizártnak, hogy már magában a törökben is megvolt. Jelöletlen birtokos szerkezet ugyanis idegen hatásra ugyan, de a törökben is lehetséges. Lásd pl. az ilyen helyneveket, mint Kadiköy (szabályosan Kádi köyü 'a kádi faluja'), Dedeagaç(e.h. Dede agací 'az apó fája'), Gülpinar (e. h. Oui pinán 'a rózsa forrása'), Oalata Seray (e. h. Oalata Serayi 'a galatai szeráj' < 'Galata szerája'). Vö. DENY, Gramm. Turque § 1096. A fentiekhez hasonló török nyelvtörténeti előzménye lehet annak a jelenségnek, hogy az arab és perzsa eredetű birtokos szerkezetekből álló jövevényszavakban hiányzik ezen szerkezetnek a birtokviszonyt kifejező eleme. Vö. pl. m. sehiszlám 'az iszlám feje' (< oszm. *sehislâm ^ Közny. seyhülislam < arab ëeyh-uïislam ; vö. szb.-hv. §eh\släm, sèjhul-ïslàm), m. vekilharcs 'intéző' (< oszm. *vekil harç >y> Közny. vekil-i harç < perzsa vekil-i harc ; vö. szb.-hv. vècilharc). Az elmondottak igen fontosak a közvetítés kérdése szempontjából, mert azt jelentik, hogy ha azonos jelöletlen birtokos szerkezetet találunk a magyarban és a szerb-horvátban, a mai török jelölt szerkezettel szemben, nem feltétlenül kell a magyar szót szláv eredetűnek tartanunk. Elképzelésünket támogatják azok az adatok, amelyekben kétségtelen hangtani kritériumok is vannak a közvetlen eredet bizonyítására. Pl. a gyömli aga 'a gyömlik agája' szónál (< oszm. gönüllü ágast ; szerb-horvát megfelelője *dumli aga lenne) a magyar szó ö hangja közvetlen oszmán-török eredetre mutat, a vekilharcs 'intéző' szónál (~ oszm. vekil-i harç ; ~ szb.-hv.vècilharc) a magyar k a szb.hv. c-vel szemben ugyancsak a közvetlen eredetet bizonyítja. b) Az összetett tisztségnevekben gyakran előforduló basa, mint tudjuk, nem azonos a pasa, basa alakban élő magasrangú katonai és polgári méltó-