Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

58 KAKÜK .ZSUZSA A török gâ hangkapcsolatnál ugyanaz a helyzet, mint a kâ hangkapcsolatnál, vagyis a mássalhangzó erős palatizáltsága következtében, az könnyen helyettesíthető volt gy hanggal. így gyaur szavunknak pl. nemcsak a szb.-hv. dàur, âàvur, hanem az oszm. gâur, gâvur is lehet előzménye. (Vö. KNIEZSA, SzlJsz. 1: 650.) Az eddig ismertetett hangtani kritériumokat így foglalhatnánk össze: Biztosan török az a szó, amely szóvégi -i hangot tartalmaz a szb.hv. -ija-val szemben, szóvégi -e hangot a szb.-hv. -a-val szemben, ö vagy ü hangot a szb.-hv. u-val szemben, g hangot a szb.-hv. á-vel szemben. Biztosan szerb-horvát az a szó, amely szóvégi -ia hangot tartalmaz a török -i-vel szemben, szóvégi -a hangot a török -e-vel szemben, ty hangot a török &-val szemben. Valószínűleg török az a szó, amely szóvégi -e hangot vagy k hangot tartalmaz olyan esetben, amikor ugyanezek a hangok mutatkoznak a szerb-horvátban vagy a szó nincs kimutatva a szerb-horvátból. Valószínűleg szerb-horvát eredetű az a szó, amely u hangot tartalmaz a köznyelvi török ü-ve\ szemben, bizonyos nem arab-perzsa eredetű szavakban. i Vitatható annak a szónak az eredete, amely u hangot tartalmaz a köznyelvi török ü-vel szemben, amely tyá hangkapcsolatot tartalmaz a köznyelvi török M-val szemben, és amely gy hangot tartalmaz a köznyelvi török ö'-vel szemben. Az eddig ismertetett, aránylag gyakran előforduló hangtani kritériumok mellett vannak olyan kritériumok, amelyek csak egy-két esetben, vagy éppenséggel csak egyszer fordulnak elő. Ilyen szórványos hangmegfelelések pl. a következők: a) Magas nyelvállású magánhangzók mellett az l hang a szerb-horvátban gyakran palatalizálódik; pl. oszm. bölük 'sereg, csapat' ~ szb.-hv. búink. A palatalizálódás azonban nem mindig történik meg, pl. oszm. pul 'érme' > szb.-hv. pûla ; oszm. bula 'török nő' > szb.-hv. bula ; oszm. lüle 'pipa' > szb.hv. lula. Mivel hasonló palatalizálódás a magyarban is lehetséges, a kritérium csak akkor teljes értékű, ha más kritérium is támogatja. Pl. kétségtelenül szerb eredetű a m. bulyuk 'sereg' szó (< szb.-hv. bùïuk < oszm. bölük), valószínűleg szerb-horvát eredetű a m. bula 'török nő' -bulya alakváltozata (< szb.-hv. búla ~ bula ; vö. KNIEZSA, SzlJöv. 1: 111). b) Nem teljes értékű kritérium a jr > rj hangátvetés kritériuma, amelynek alapján a m. bajrám 'mohamedán ünnep' (~ oszm. bayram ; szb.hv. bàjram, bàrjaw.) szó barjám alakváltozatát és a Zrínyinél előforduló barjaktár 'zászlótartó' (~ oszm. bayraktár ; szb.-hv. barjàktàr) szót déli szláv közvetítésűnek szokás tartani. Kétségtelen, hogy mindkét szó szerb-horvát megfelelői között vannak hangátvetéses alakok, míg a török szótárakban nincsenek. Mégis, igen nagy valószínűséggel feltehető, hogy a törökben is voltak ilyen alakok. Feltevésünket igazolja, egy harmadik idetartozó szavunk, a bujruldi 'parancs' (< oszm. R. *buyruldi ~ Közny. buyuruldu ; vö. szb.-hv.. bujrùltija), amelynek van burjunti és burjundi változata, ahol a szóvégi i kétségtelenül közvetlen átvételre mutat. Az r hang a törökben is igen hajlamos a hangát vetésre, pl. a dervis 'mohamedán szerzetes' szónak a törökben van devris alakja, míg a szerb-horvátban csak dèrvïS van kimutatva.