Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51
54 KAKUK ZSUZSA ez is az átvétel útjainak egymásba fonódására mutat —, legtöbb esetben pedig semmit sem árul el a szó hangteste; a közvetítés kérdése eldönthetetlen. Nézzük most végig ezeket a hangtani kritériumokat. / , /. 1. A török -i, -i végű szavakat2 a szláv nyelvérzék beillesztette azon nőnemű szavak rendszerébe, amelyeknek egyes száma -ija végződésű, s ezek analógiájára -ija végződéssel látta el. Vagyis a török -i, -i végződésnek a déli szláv nyelvekben -ija végződés felel meg. Tehát ha a magyar szóban -i végződés van, akkor török eredetű, ha -ija végződés van, szláv eredetű. E kritérium alapján a törökből származik pl. a kajszi (< oszm. kaysi ; vö. szb.-hv. kàjsija), kúti 'doboz' (< oszm. kúti ; vö. szb.-hv. kintija), mufti (< oszm. mufti ; vö. szb.-hv. muftija), míg szerb eredetű pl. a bagazia (< szb.-hv. bogosija (Knezevió) < oszm. bogasi), bicskia (< szb.-hv. bickija < oszm. bicki), csizmadia (< szb.-hv. cizmèdzija < oszm. çizmeci), kettős átvételű pl. a tepszi ~ tepszia (< oszm. tepsi és szb.-hv. tèpsija), kádi ~ kádia (< oszm. kádi és szb.-hv. kádija), szpáhi ^ szpáhia (< oszm. spahi és szb.-hv. spahija) és számtalan -dzsi képzős jövevényszavunk. Ez a kritérium általában teljes biztonsággal alkalmazható, és aránylag sok szóban mutatkozik. Megítélésénél a következőkre kell figyelemmel lennünk: a) A fenti változás csak abszolút szóvégen következik be, szókapcsolatokban nem, tehát pl. a bosztandzsi basa (vö. oszm. bostanci basi, szb.-hv. bostangi-baSa), lehet szerb közvetítésű szó, bár első tagjában megmaradt az -i. b) A változás abszolút szóvégen sem következik be bizonyos gyakran használt török méltóságnevekben, mint pl. efendi (vö. oszm. efendi, szb.-hv. efendi), cselebi (vö. oszm. çelebi, szb.-hv. celebi) ; továbbá az előnévként használt ragozhatatlan melléknevekben, mint pl. deli (vö. oszm. deli, szb.-hv. deli, főnévként delija), gázi 'mohamedán harcos' (vö. oszm. gazi, szb.-hv. gázi, főnévként gázija), hadzsi 'zarándok' (vö. oszm. haci, szb.-hv. hàgi, főnévként hàgija), námli 'híres' (vö. oszm. namli, szb.-hv. námli). Ezen szavaink tehát szóvégi i-jük ellenére is lehetnek szerb közvetítésűek. c) A magyarban meglevő számos -ia végű szó analógiájára a magyarban is keletkezhettek -ia végű főnevek. Ilyen pl. a begzádia 'bégfi', amelynek török megfelelője begzdde, szerb megfelelője begzade vagy begzàda. Még feltűnőbb a szaracsia 'nyeregkészítő' szó, amelynek mind török, mind szerb megfelelője sarac-nak hangzik. Ugyanilyen, de későbbi magyar alkotás lesz a zuboncsia 'zubbonyt készítő mester' (első előfordulása 1773; alakv. zubboncsi : 1874). 2. Az -e végződésű török szavakat a szerb-horvát nyelvérzék az -a végződésű nőnemű alakok rendszerébe illesztette, s ezek analógiájára -a végződéssel látta el. Vagyis az oszm. -e végződésnek a szerb-horvátban a népi átvételekben -a végződés felel meg. Bizonyos tudós átvételekben megmarad a szóvégi -e, s ez a kritériumnak negatív értelemben való alkalmazását bonyolulttá teszi. 2 A török szavakat mai török helyesírással írom le. Ennek a magyartól eltérő jelei a következők: p = cs, c = dzs, g = y, % = ï, j — Z8, 8 = sz, § = 8, y = j.
