Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Gregor Ferenc: A magyar ló és szarvasmarha-tenyésztés nyelvi hatása a szlovákra 397
A magyar ló- és szarvasmarha-tenyésztés nyelvi hatása a szlovákra 1. A magyar—szláv, s ezen belül a magyar—szlovák nyelvi kölcsönhatás vizsgálata már sok évtizedes múltra tekint vissza. Vonatkozik ez elsősorban a hangtani jelenségeket és a két nyelv szókincsét érintő kérdésekre. Mégis azt mondhatjuk, hogy magyar—szlovák kapcsolattörténeti viszonylatban számottevő változás következett be az utóbbi két évtizedben, amikor ugyanis a két országban végbement nagy politikai és társadalmi átalakulás kapcsán kialakult új szemlélet alapján nem egy hosszabb-rövidebb dolgozat foglalkozott e kölcsönhatás elemzésével, mind a jelenlegi állapotot, mind pedig a múltat illetően. E tekintetben a legjelentősebb kétségtelenül KNIEZSA ISTVÁN összegező nagy munkája (A magyar nyelv szláv jövevényszavai. 1/1—2. Bp. 1955), amely nemcsak lezárja az addigi eredményeket, de egyúttal ösztönöz és kiindulásul szolgál bizonyos kérdések tisztázásához. Saját szótörténeti kutatásaival kapcsolatban erről az ösztönző hatásról beszél HADROVICS LÁSZLÓ (Jövevényszóvizsgálatok. Bp. 1965. 3), s ez tapasztalható, többek között, MOÓR ELEMÉRnek azóta közreadott cikkeiben is. MOÓR ELEMÉR, mint tudjuk, fogalmi körök szerint vizsgálja a magyar nyelv szláv jövevényszavait és fűz reflexiókat KNIEZSA ISTVÁN megállapításaihoz. Közülük itt a magyar mezőgazdaság kezdeteit érintő szóvizsgálatait említem meg: E. MOÓR, Die Ausbildung der Betriebsformen der ungarischen Landwirtschaft im Lichte der slawischen Lehnwörter. Studia Slavica 2 (1956), 31 — 117. MOÓR ELEMÉR ebben a tanulmányában a honfoglalás utáni időszak mezőgazdaságának és állattenyésztésének korhű képét rajzolja meg, s meggyőzően bizonyítja: a megtelepedő magyarság szláv alapokra helyezve szervezi meg földművelő gazdálkodását. Ennek igazolására a gazdaság- és kultúrtörténetre vonatkozó szláv jövevényszók egész sorát vonultatja föl. A szláv eredetű szavaknak ez a viszonylag nagy száma a szerző szerint csak az általános szláv—magyar kétnyelvűséggel magyarázható, ami viszont az itt élő szláv lakosság és az új hazába érkező magyarság összekeveredésének volna az eredménye.1 E kérdés részletesebb taglalását most mellőzve, csak annyit jegyeznék meg, hogy talán jobban megközelítenénk az akkori valóságot, ha csupán a kétnyelvűség viszonylag rövid ideig tartó kezdeti fokáról beszélnénk. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a nyelvi egymásrahatás mindenekelőtt a vegyes lakosságú vidékeken volt számottevő. Ide számítandó természetesen a szlovákság alkotta enklávék asszimilálódása is.2 A szomszédos 1 Vö. „Die erste sprachlich-soziale Folge dieser Völkervermischung war das Allgemein werden einer slawisch-ungarischen Zweisprachigkeit in den Jahrhunderten nach der Landnahme." (E. MOÓR: i. m. 45). 2 Vö. O pociatkoch slovenskych dejin. Sbornik materialov. Zredigoval P. RATKOS. [A szlovák történelem kezdeteiről. Anyaggyűjtemény. Szerkesztette P. RATKOS]. Bratislava 1965. 175. A továbbiakban: O pociatkoch. %
