Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Németh Gyula: Magyar törzsnevek a baskíroknál 35

36 NÉMETH GYULA hogy Julián csak egy utat tett és ezt írta le a levelében, — Riccardus jelentése tulajdonképpen csak irodalmi mú. Fő bizonyítéka Julián levelének az a helye, ahol arról beszél, hogy a tatárok — a pogány magyarok elbeszélése szerint — Magna Hungáriát tizennégy évig ostromolták és a tizenötödik évben elfoglalták.5

Hogyan beszélhetett volna Julián ilyen körülmények között a magyarokkal zavaró körülmények nélkül? — ahogyan ezt Julián leírta. Az Outlines-ben a baskír—magyar kérdést SINOR DÉNES beállítja a magyar őstörténet összefüggéseibe és számos kérdést új megvilágításba helyez. SINOR szerint (534.1.) Julián felfedezése a magyar őstörténet kutatásában megbecsülhetetlen értékű. 5. 1961-ben RÄSÄNEN professzor- foglalkozott a kérdéssel ,,Gibt es im Baschkirischen etwas Ugrisches?" című cikkében.6 A

baskír—magyar kérdés történetének rövid áttekintése után RÄSÄNEN á baskír nyelvnek a török nyelvek között elfoglalt helyzetét tárgyalja. Először is hangsúlyozza, hogy a baskírok nem őslakói mai hazájuknak. A volgai tatárok csak a 13. század közepén, Batuval jönnek Kazán környékére, és a baskírok első említésével csak 922-ben, Ibn Fadlánnál találkozunk. Finnugor elem a baskír nyelvben csak jelentéktelen mennyiségben van. A szókincs és a vokalizmus ugyanolyan, mint a kazániban. RÄSÄNEN azután bizonyos közös hangtani fejlődésekről beszél, melyeknek történeti jelentőséget tulajdonít. Például: a törökben az első szótagbeli a hangnak hajlama van a labializálódásra : ,,Talán a magyar rövid labiális a hang dunai bolgár befolyással magyarázandó." A baskírnak a konszonantizmusa —a vokalizmussal .ellentétben — sajátszerű. Vegyük RÄSÄNEN bizonyító anyagából mindjárt az első esetet: ,,A finnugor nyelvekből tudjuk, hogy a magyar szókezdő, nem palatalizált s hang 2 > h > 0-vá fejlődött: a baskírban a h középfoknál megállott. De Ugyanez a jelenség (*s > h) megvan az északi mongol burjátban és az északi tunguz lamutban. A jakutban a fejlődés addig ment, mint a magyarban, tehát a hang eltűnéséig. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a magyarok az Urálon túli vándorlásaikkal kapcsolatban kerültek az északi Kaukázusba? "Hasonló jelenségek leírásával jellemzi RÄSÄNEN a baskír nyelvet. Az eredmény a következő;,,Nyelvtudományi alapon a feltett közeli magyar—baskír rokonság kérdésében nagyon óvatosan kezelendő, ha nem egyenesen negatív következtetésekhez jutottunk. Minden arra mutat, hogy ezek a népek még csak nem is voltak hosszabb ideig tartó szomszédságban." 6. RÄSÄNEN cikkére B. A. SZEREBRENNYIKOV tett észrevételeket.7 SZEREBRENNYIKOV szintén áttekinti a kutatás történetét s jó kritikai megjegyzéseket tesz. Fontos, kevéssé ismert orosz munkákat részletesen ismertet. RÄSÄNEN fejtegetéseit SZEREBRENNYIKOV a részletekben helyesbíti, illetőleg szélesebb alapokra helyezi, s a következő eredményekre jut. 1. A tárgyalt változások a magyarok és kámai bolgárok érintkezése előtt történtek, mert a magyar nyelv bolgár jövevényszavaiban nem láthatók (pl. magyar szakái, csuvas su%al, tat. sakál). Kivétel a c >• s változás : magy. sereg, óujg cerig. 2. A baskírok jóval később jöttek az Urál környékére, mint a kámai bolgárok és a csuvasok a Volgához/Ezért a magyarok és baskírok közvetlen szomszédsága nagyon kétséges. A magyar népnek a főtömege már elhagyta az Ürál-5 Ed.

DÖBKIE, 172. 1. «Acta Or. Hung. XII, 73. . •. # :••••••. 7 K

Bonpocy 0 CBH3H 6auiKnpcKoro H3biKa c BearepcKHM. y<{)a 1963. AicryajibHbie nppö-jieMbi 6auiKHpOBeAeHHfl. — EaiuioipcKHHc|>H^Haji Aica&eívMH HayK CCCP, HHCTHTYT HCTOPHW, H3biKa H jwTepaTypbi. 8°, 23 1,