Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Károly Sándor: Megjegyzések „a jelentés kérdései”-hez 327
MEGJEGYZÉSEK „A JELENTÉS KÉHDÉSEF'-HEZ 329 egy sor dolgot, vonatkozást, amely nélkül a nyelvi közlés értelmetlen marad.3 3. A nyelv objektív módon létezik, A nyelv tudatunktól függetlenül is tudatunktól függetlenül. Vizsgálatára létezik, de csak az egyén közreműköa pszichikai kategóriák és módszerek désével funkcionál. A nyelv ezért obnemcsak hogy elégtelenek, hanem egy- jektív és szubjektív egyszerre. A psziszerűen inkompetensek és indiffe- chológiai vizsgálatok nem közömbösek rensek. a nyelvre nézve. ANTAL LÁSZLÓ dolgozatának legnagyobb pozitívuma, hogy a pszichologizmus ellen elszánt harcot folytat. SAUSSURE szerint a jel nem egy dolgot és egy nevet, hanem egy fogalmat és egy hangképet egyesít. GOMBOCZ ezt írja: ,,A szójel, mint az értelmes beszéd legkisebb egysége, kétarcú lelki entitás. Az egyik oldalról nézve hangkép, a másik oldalról nézve képzet, ill. képzetkomplexum." (Jelentéstan, 30.) Mai szemmel nézve már alig érthető, hogy neves elődeink miért hangsúlyozták annyira a jel képzetkapcsolat jellegét, s miért nem a hangsor és a tárgy kapcsolatáról beszéltek. Hogy e felfogást megértsük, két oldalról kell megközelítenünk a kérdést. A szónak mint jelnek a felfedezése és hangsúlyozása különösen kidomborította a jelnek azt a tulajdonságát, hogy önkényes, hogy tehát a hangsor és a tárgy kapcsolata nem szükségszerű, nem szerves, hanem egyszerűen megállapodás eredménye, konvencionális. Ezt a kapcsolatot végeredményben az ember hozza létre, nem természeti adottság. Beillesztve ezt a felismerést (amely, mint látni fogjuk, nem egészen pontos) az asszociációs lélektan tanításába, kézenfekvőnek látszott a jel és a jeltárgy kapcsolatának az önkényességét és esetlegességét a hangsor és a tárgy képzete összekapcsolásának önkényességével és esetlegességével magyarázni. A jel önkényességéről szóló tanítás maga után vonta a jel objektivitásáról szóló tanítás háttérbe szorulását. A megközelítés másik oldala a nyelvi jel értékváltozásának, a jelentésváltozásnak a magyarázatával függ össze. Az asszociációs lélektan segítségével a jelentésváltozások világosnak látszó magyarázatot kaptak: a változás nem más, mint a hangsor és a tárgy képzete közötti kapcsolat változása, cseréje. Megerősítette e felfogást az a tapasztalat, hogy a változás kiindulópontja mindig az egyén. Az egyén tudatában pedig asszociációk valóban működnek, s a nyelvtörténész tudja, hogy a jelentésváltozásokban sok 3 A zárt és nyitott rendszer pontosabb értelmezésére vö. GEORG KLAUS, Kybernetik in philosophischer Sicht. Berlin. 1961., 107—10. Ugyanerre, valamint a rendszer s a halmaz fogalmára vö. KALMÁR LÁSZLÓ: Ált. Nyelv. Tan. II. Budapest. 1964. 43, 50. FÓNAGY IVÁN szerint a nyelv nem physei (= természettől való) vagy thesei (= megállapodáson alapuló, önkényes), hanem physei és thesei. Ez a kettősség különbözteti meg minden más jelrendszertől, ez teszi dinamikussá. „Artificial communication-systems based on arbitrary signs are necessarily stationary, let us say 'closed'. The Morse-system could not be used if the code shifted agâinst the will of coders and decoders. The linguistic code, however, may shift independently of speaker and hearer, who are evén generally unaware of the change. In contrast to any other system of communication, language is 'open', it is a system in the making. It has a programme with built-in rules serving the modification of the programme. The sel f-p rogramming of language seems to be related to the coexistence and simultaneous functioning of the two codes constituting language." (Contribution to the Physei-Thesei debate: Hommage à Al. Rosetti. Bukarest, 1965.) Magyar változata: Ált. Nyelv. Tan. IV, 69-76.
