Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
322 ANTAL LÁSZLÓ folytatódik a szóban forgó gondolatmenet — két különböző nyelv jelentéseit — mivel az egyes jelentések terjedelme nem azonos — sohasem lehet olyan pontosan „összerendezni", hogy azok fedjék egymást.4 Mármost ha a fordítást úgy képzeljük el, mint egy műveletet, amikor „jelentésről jelentésre" haladunk, nos akkor valóban minden pesszimizmusra megvan az okunk. Gyakorlatilag azonban a fordítás sohasem jelentésről jelentésre halad. A fordítás mint művelet nem más, mint olyan tevékenység, amelynek során egy bizonyos nyelv jelentésein keresztül leírt denotátumot egy másik nyelv jelentésein keresztül írunk le. Fentebb hivatkoztunk egy magyar szólásmondásra, arra, hogy csütörtököt mondani. Mármost ezt a kifejezést angolra kétféleképpen fordíthatjuk. Ha a jelentések síkján maradunk, akkor úgy kell fordítanunk, hogy to say a Thursday. A denotátumok síkján azonban úgy kell fordítanunk, hogy meghiúsulni, nem sikerülni. Amint tehát a szinonimák esetében különbséget tettünk denotátum-szinonimák és jelentés-szinonimák között, ugyanúgy a jelentések esetében is különbséget kell tennünk denotátum-fordítás és jelentésfordítás között. A jelentés-fordítás általában tökéletlen eredményre vezet, ha nem, akkor az egyezés véletlen. A denotátum-fordítás az igazi fordítás. Minden fordításnak az a célja, hogy egy másik nyelven kifejezett denotátumot a maga nyelvén fejezzen ki. Szó sincs tehát arról, hogy a fordítás esetében közvetlenül a jelentés érdekelne bennünket. Tekintettel arra, hogy a fordítás a denotátum érdekében történik, hogy fordítani annyit jelent, mint egy meghatározott nyelven kifejezett denotátumot egy másik nyelven kifejezni, nos ennek alapján leszögezhetjük, hogy a fordítás, a kongeniális fordítás is megvalósítható, mégpedig mind elvileg, mind gyakorlatilag. Mert ha a jelentések nyelvenként nem is esnek egybe, a különböző típusú, terjedelmű, természetű stb. jelentéseken keresztül ugyancsak a denotátumok kifejezhetők. Míg tehát a jelentések síkján a különböző nyelvű népek között áthidalhatatlan különbségek vannak, addig a denotátumok síkján nincs akadálya a megértésnek. Ha a népek a jelentések síkján közelednének egymáshoz, akkor az emberiség jövője szükségképpen meg nem értéssel, gyűlölködéssel, háborúskodással lenne tele. De a denotátumok síkján megértés, barátság és béke lehet az emberiség jövendőjének jellemzője. 5. A közelmúltban egy kiváló matematikus egzakt módon is megfogalmazta az általunk képviselt nézetet, hogy a fordítás, tehát a különböző nyelvű népek közötti kölcsönös megértés, teljesen lehetséges. Igaz ugyan, hogy nem konkréten a fordításra mondta ki tételét, de az arra is vonatkozik. FEINSTEIN általános, információelméleti szempontból fogalmazta meg a mondanivalóját, a következő formában: Ha van egy forrás, amely elég hosszú ideig ad, akkor ehhez a forráshoz mindig tudunk találni egy olyan csatornát, amelyben a zaj elég kicsi ahhoz, hogy a közlések lényegét megbízhatóan megértsük. | Vonatkozik ez a tétel mindenekelőtt a külvilág és az emberi megismerés kapcsolatára. A bennünket környező külvilágot is felfoghatjuk forrásnak, mégpedig olyan forrásnak, amely elég hosszú ideig ad üzeneteket. A FEINSTEIN -tétel szerint ehhez a forráshoz mindig találunk eléggé zajmentes csatornát, 4 így pl. BALDINGER: i. m. 23. 1. 5 FEIJSTSTEIN, A New Basic Theorem of Information Theory. I. R. E. 1954, 2 —22. L
