Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
308 ANTAL LÁSZLÓ sens, mivel nem általános, nem lehet a nyelv része. Az individualizált sens már maga a gondolat. A nyelv kifejezi a gondolatot, de maga nem azonos vele. HEGEL, aki valóban értett a dialektikához, világosan látta ezt.17 Említettük, hogy ULLMANN világosan elhatárolta magát attól a nézettől, hogy a szónak csak a kontextusban van jelentése. Ám e deklaratív állásfoglalás ellenére számos esetben nála is megtaláljuk a kontextualista felfogás nyomait. Ez ÜLLMANN-nái oly módon jelentkezik, hogy számos esetben beszél a jelentés „aspektusairól". Ennek kapcsán azt hangoztatja, hogy a jelentés nem homogén, s annak aspektusai a környezettől függenek: „Le sens des mots n'est pas homogène: il offre plusieurs aspects dont chacun s'applique à des contextes différents . . . Un homme sain est quelqu'un dont l'organisme n'est pas malade; un air sain est un air salutaire pour la santé. Seul le contexte pourra décider lequel des divers aspects est pertinent."18 A fentebbiek alapján nyilvánvaló, hogy az, amit ULLMANN a jelentés aspektusának nevez, voltaképp nem tartozik a jelentésre. Ezek az aspektusok, ezek a finom változatok nem a jelentés változatai, hanem a denotátumok különbségei. Nem a sain melléknév jelentése különböző az ULLMANN által idézett két mondatban, hanem a sain szó két különböző denotátumra vonatkozik. Másképp sain az ember, és másképp sain a levegő — de ez a különbség az ember és a levegő közti valóságos különbség, nem a sain melléknév jelentésének különbsége. A denotátumok, s így azok különbségei is, mint oly sokszor elmondtuk már, kívül esnek a nyelven, kívül a jelentésen, s így kívül a nyelvtudomány érdeklődési körén is. A jelentések homogének, a denotátumok heterogének. Az a bizonyos vibrálás, oszcillálás, változékonyság stb., amit ULLMANN és SLAMA-CAZACU a jelentésnek tulajdonít, nem a jelentésre, hanem az ugyanazon jelentésen keresztül jelölt denotátumokra vonatkozik. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy PAUL sokat emlegetett okkazionáhs jelentésének, vagy ERDMANN ,,Nebenbedeutung"-jának sincs semmi köze a jelentéshez. Valójában ezek is a denotátumokra vonatkoznak. A jelentés nem lehet okkazionáhs, hisz a jelentés éppen az, ami a különböző alkalmazásokban állandó és- közös. Nem hagyhatjuk szó nélkül SLAMA-CAZACU úgynevezett kísérleteit sem. Ezek a kísérletek abban álltak, hogy a szerzőnő részint kitalált, részint jelentésük alapján szokatlannak tűnő szavakat helyezett egyébként értelmes mondatokba, és figyelte, hogy a kísérleti alanyok kitalálják-e az ilyen szavak „jelentését". „Un mot comme palici palitsi — dont la signification n'était pas connue d'avance, puisque c'était un mot créé par nous — recevait facilement par l'ensemble la détermination que nous désirions; bien plus, des mots comme roum. habauc „idiot", plasture „emplâtre", bolturi „rivets" pouvaient changer leur signification en fonction de la nouvelle ambiance ou ils apparaissaint."19 Mármost nyilvánvaló, hogy egy kitalált szónak nem lehet jelentése. Csupán arról lehet szó, hogy egy kitalált szó denotátumára is rájöhetünk a kontextus 17 HEGEL, Phänomenologie des Geistes, 362. CASSIRER is világosan látja ezt a kérdést: „Sie (die Sprache) macht aus der Not der Vieldeutigkeit des Lautzeichens seine eigentliche Tugend. Denn gerade diese Vieldeutigkeit duldet nicht, dass das Zeichen blosses Individualzeichen bleibt; gerade sie ist es, die den Geist zwingt, den entscheidenden Schritt von der konkreten Funktion des 'Bezeichens' zur allgemeinen und allgemeingültigeren Funktion der 'Bedeutung' zu tun." (Philosophie der symbolischen Formen, 145. 1.) 18 Précis ... 97. 1. 19 I. m. 140. 1.
