Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
302 ANTAL LÁSZLÓ funkciót töltenek be, egyáltalán nem következik, hogy nincs jelentésük. Ez csak akkor lenne igaz, ha a nyelv a szintakszisát nem jelszerűen oldaná meg, hanem valami más módon. Ez esetben viszont nem felelne meg a valóságnak az a megállapítás, hogy a nyelv jelrendszer. Ha a szintakszis nem jelekkel operálna, hanem valami más eljárással, akkor a nyelv jelek rendszere lenne + szintakszis. MORRIS is különválasztja azokat a jelket, amelyeknek az a feladatuk, hogy a többi jel között teremtsenek kapcsolatot. De ezt a kapcsolatot nem közvetlenül, tehát fizikai tulajdonságaikkal, vagyis magukkal a hanganyagukkal teremtik meg — az and vagy he szó használatát magából a fonémaállományból éppúgy nem találhatjuk ki, mint a table vagy horse szó használatát. Ezért az and vagy he éppúgy jel, mint a table vagy horse. S ha jel, akkor szükségképpen jelentése is van. V. Jelentés és kontextus 1. Ebben a fejezetben a jelentés és a kontextus viszonyát vesszük tüzetes vizsgálat alá. A kérdés, amelyre az alábbiak folyamán válaszolni kívánunk, így hangzik: Függ-e a jelentés a kontextustól, avagy nem? Ha függ tőle, akkor milyen mértékben és hogyan ? Ha nem függ, akkor egyáltalán mi a kontextus szerepe a nyelvben? Köztudomású, hogy ezekkel a kérdésekkel már az elődök is sokat foglalkoztak. Sőt, a meglehetősen gazdag irodalmi előzményeken belül két, viszonylag élesen szembenálló irányzatot is megkülönböztethetünk. Egyfelől az autonomistákat, akik azt vallották, hogy a szó jelentése lényegében független a környezettől; másfelől pedig a kontextualistákat, akik azt tanították, hogy a szónak csak a szövegben, a kontextusban van jelentése. A kontextuson kívül — mondták — nincs jelentés, s ha mégis beszélünk róla, úgy az csak fikció. Hogy jelentés és kontextus viszonyának tisztázása alapvető fontosságú, azt aligha vonhatja valaki kétségbe. Éppen ezért e problémát több oldalról is megközelíthetjük. Bizonyos mértékig mindaz, amit az előzmények során kifejtettünk, a most következő észrevételek előkészítésére szolgált. 2. Noha —-- mint említettük — két irányzat áll egymással szemben, az autonomisták és a kontextualisták irányzata, napjaink nyelvészeti szakirodalmában láthatólag a kontextualista nézetek vannak többségben. Nem titkoljuk, hogy az alábbiakban ezekkel a nézetekkel élesen szembefordulunk. Éppen ezért, hogy világosan láthassuk, mi ellen foglalunk állást, most röviden összefoglaljuk a széles körben elterjedt kontextualista nézeteket. E tekintetben segítségünkre siet egy szerző, aki éppen a közelmúltban jelentette meg vaskos monográfiáját jelentós és kontextus viszonyáról.1 Persze SLAMA-CAZACTT nem annyira felfedezője, mint inkább kodifikálója ezeknek a nézeteknek, ezért természetesen nézettársaira is tekintettel leszünk. Ezek után lássuk, hogy mit hirdetnek a kontextualisták. Mindenekelőtt azt jegyeznénk meg, hogy a kontextualisták általában a szót tekintik a nyelv alapvető jelének, függetlenül attól, hogy a szó szerkezetileg tagolt-e vagy sem. Űgy vélekednek, hogy a szótárban álló szó rendkívül absztrakt séma, amely a beszédben, tehát a kontextusban telik meg 1 Lásd TATIANA SLAMA-CAZACU, Language'et contexte. /
