Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
288 ANTAL LÁSZLÓ' KRONASSER mélységesen pszichologista. Míg WEISGERBERre és ULLMANNra hatott SAUSSURE (aki pszichologista volt, de nem csak az), addig KRONASSER teljes egészében a SAUSSURE előtti szemlélet talaján áll. Ezért nem véletlen, hanem nagyon is jellemző, hogy a jel terminus nála nem fordul elő. A jelentésről azt tanítja, hogy az „mehr oder minder komplexives seelisches Phänomen, das an ein sinnlich wahrnehmbares Symbol gebunden ist", valamint, hogy az „Erinnerungsvorstellung".9 Tehát KRONASSER számára a jelentés minden további nélkül azonos a képzettel. Míg ULLMANN szerint a nyelvi jel két képzetnek: a hangsor képzetének és a tárgy képzetének a viszonya, addig KRONASSER a nyelvi jelet egyfelől a hangsorból, másfelől a képzetből építi fel. (Ez utóbbit Wortinhalt-nak is nevezi, ami természetes következménye annak, hogy a szemlélete nem jelszerű.) A jelentés felfogását tekintve tehát KRONASSER is ott tart, ahol ULLMANN. Mert ha a jelentés egyszerűen azonos a képzettel, akkor az éppúgy nem nyelvi jelenség, ahogy két képzet viszonya sem az. Ha a jelentés képzet lenne, akkor KRONASSER szemasziológiája voltaképp a képzetek tana, s mint ilyennek semmi keresnivalója a nyelvtudományban. Ha a jelentés egyszerűen a képzettel lenne azonos, akkor a nyelv hangok és képzetek összege lenne. Ez esetben viszont nem tekinthetnénk egynemű jelenségnek, s a nyelvtudományt önálló tudománynak. Ha a nyelv hangokból és képzetekből állna, akkor a nyelvtudományt részint a fizikába, részint a lélektanba olvaszthatnánk be. KRONASSER nemcsak hirdeti, hogy a jelentés azonos a képzettel, hanem le is vonja ennek következtetéseit. Hogy mire megy velük, azt a IV.4.-ben fogjuk látni. 5. Az előzmények alapján leszögezhetjük, hogy az a pszichologista felfogás, amelynek bírálatával az 1.2.-ben foglalkoztunk, ma is virul a tradicionális szemantikában, a SAUSSURE-Í jelelképzelés formájában. E tekintetben tehát a tradicionális szemantika az első világháború előtti évek szemléletét tükrözi. Említettük, hogy visszatérünk még GOMBOCZ ZOLTÁN szerepére. Űgy látjuk ugyanis, hogy ULLMANN ISTVÁN nagymértékben eltúlozza a szemantikus GOMBOCZ jelentőségét. Ennek következtében — főként a magyarul nem olvasó szakemberek előtt — GOMBOCZ hovatovább SAUSSURErel vetekedő fantommá növi ki magát. Az a munka, amelyre ULLMANN minduntalan hivatkozik, 1926-ban jelent meg egy dél-magyarországi városban, Pécsett. Nem önálló mű, hanem egy több kötetes magyar történeti nyelvtan negyedik, jelentéstani kötete.11 E kötet második fejezete ,,A szó lélektani alkata", harmadik fejezete pedig ,,A szó logikai alkata" címet viseli. (GOMBOCZ mint pszichologista láthatólag mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a szónak nyelvi alkata is lehet.) Egyébként azt, hogy GOMBOCZ milyen mélyen át volt itatva a pszichologista szemlélettel, nós azt éppen ennek a munkájának a bevezetéséből láthatjuk. Többek között.ezt olvashatjuk itt: „Az emberi lélek nagyjában mindenütt egyforma; a képzettársulás törvényei Németországban sem lényegesen mások, mint Finnországban vagy Indiában."12 Ennek alapján leszögezi, hogy a jelentéstan törvényei 9 KRONASSER, H., Handbuch der Semasiologie. Heidelberg, 1952, 56. 1. 10 KRONASSER: UO. 83. 1. 11 Jelentéstan. 12 I. m. 6. 1.
