Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Antal László: A jelentés kérdései 279
282 ANTAL LÁSZLÓ SAUSSURE sem lépett tovább. Amikor egyfelől zseniálisan megjövendölte az általános jeltan eljövetelét, másfelől az egészet a társadalmi lélektan egy új fejezetének nyilvánította. A nyelv objektivitásának megértését, e nézet elterjedését nagymértékben gátolja az a körülmény, hogy a nyelv nem mutatkozik meg olyan „kézzelfogható" módon, mint a fizikai világ tárgyai. Egy ház esetében pl. könnyen külön tudom választani a házról készült fényképet és a kép tárgyát, a valóságos házat. A nyelvi leírás esetében a leírás tárgyát, a nyelvet nem tudom a házhoz hasonló módon megmutatni. Ám ez nem szól a nyelv objektivitása ellen. Csak arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy az objektivitásnak két formája van. Egyszerűbb formája az, amelyet az úton heverő kődarab képvisel, s általában a tárgyi világ. Kevésbé szembetűnő, bonyolultabb, s éppen ezért nehezebben felismerhető az a forma, amelyet a nyelv képvisel. Ez a társadalmi objektivitás. De ez az utóbbi is objektivitás, mert eleget tesz az objektivitás alapvető definíciójának: nem az egyén tudatában él, hanem azon kívül, attól függetlenül. A társadalmi objektivitás fogalmának feltárása és kidolgozása MARX KÁROLY érdeme. De meg kell mondanunk, hogy a nyelv objektivitásának gondolatához a strukturalizmus legjobb képviselői is eljutottak. Ennek bizonyságául álljon itt egy HJELMSLEV idézet: ,,. . .le grammairien n'a pas besoin d'avoir recours au phénomène subjectiv constitué par le sentiment linguistique des sujets parlants; au contraire la considération de ce facteur variable et fuyant ne servirait qu'a troubler le résultat. Le systèm linguistique et les valeurs dont il consiste ne sont pas des faits psychologiques. Le systèm et les valeurs sont indépendants de l'individu . . ."4 3. Mint láttuk, századunk nyelvtudományának legfontosabb felismerése a nyelv létezési módjára, székhelyére vontkozik. Ám annak a megállapításnak, amely szerint a nyelv objektív, tehát a beszélőtől független, nem pszichikai természetű jelenség, fontos következményei vannak az emberi nyelv és más társadalmi jelenségek viszonyát illetően is. Tudjuk jól, hogy PAUL híres könyve előszavában azokat a tudományokat tekinti szellemtudományoknak, amelyek tárgyában szerepe van a pszichikai tényezőknek, szemben a természettudományokkal, amelyek tárgyában pszichikai tényezők nem játszanak szerepet.5 Az I. 2.-ben mondottakból viszont az következik, hogy a nyelvtudomány egészen sajátos helyet foglal el a társadalomtudományok körében. Miként az orvostudomány az általános biológiához, úgy viszonylik a nyelvtudomány az általános jeltanhoz. Csak míg az orvostudomány és a biológia egyformán természettudomány, addig a nyelvtudomány társadalomtudomány, az általános jeltan viszont nem az. Ez olyan dilemma, ami még megoldásra vár. Egyébként tudjuk, hogy eddig még senkinek sem sikerült törvényszerű összefüggést feltárnia egyfelől nyelvi szerkezet, másfelől meghatározott társadalmi forma (feudalizmus, kapitalizmus stb.), kultúra, faj, vallás stb. között. A múlt század a nyelvet a kultúra egyik fejezetének, részének tekintette. A strukturalista nyelvészet másik fontos felismerése viszont — a nyelv objektivitása 0 4 HJELMSLEV, L.: „La catégorie des cas. Etude de grammaira générale.": Acta Jutlandica, VII (1935), 86. 1. 5 „Das psychische Element ist der wesentliche Faktor in aller Kulturbewegung, um <3en sich alles dreht, und die Psychologie ist daher die vornehmste Basis aller in einem höherem Sinne gefassten Kulturwissenschaft" (PAUL, H., Prinzipien der Sprachgeschichte, Halle, 1920, 6. 1.).
