Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A. Kövesi Magda, A permi nyelvek ősi képzői 196

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 197 képzési rendszerének fölmérését. Jelzi a téma határvonalait is: mint a könyv címe is mutatja, csak az ősi (uráli, finnugor, finn—permi) eredetű zűrjén és votják képzőelemek problematikájával foglalkozik ; a permi nyelvek külön életében keletkezett, illetve idegeri eredetű képzőkkel nem vagy csak kivételesen. Anyagát a következőképpen elrendezve tárgyalja: 1. a képző hangalakja és alakváltozatai, ^5. a képző funkciói, 3. a képző eredete és rokon nyelvi megfelelői. A következő fejezet címe : A permi (közelebbről zűrjén) képzőrendszerről általában (29 — 38). Ebben először az anyag rendszerezési lehetőségeit, a választható csoportosítási szempontokat értékeli a szerző: a képzők alakja^ szerkezete, funkciója, produktivitása vagy improduktivitása s végül eredete szerinti kategorizálást, a legutóbbit ítélvén a leginkább megfelelőnek. A könyv témájától elhatárolt képző-problematikát is e fejezetben érinti KÖVESI: a permi nyelvek külön életében önálló szavakból keletkezett, valamint a jövevény (bolgár-török, tatár, orosz) elemeket. E két kérdés futólagos áttekintése után tér rá monográfiája tulajdonképpeni témájára: uráli, illetve finnugor eredetű képzők a permi nyelvekben (39—407). A munka gerincét követi az összefoglalás (409 — 26), amely a tárgyalt képzők újabb áttekintését nyújtja eredet, hangalak ós a funkciók fejlődése szerint, megkísérelve az anyag kronológiai elrendezését. A kötet végén egy zűrjén nyelvjárási térképet találunk (427) és a következő lapon egy ehhez fűzött magyarázatot, a zűrjén nyelvjárások megoszlásáról az l ~ v hangviszony alapján. 2. A következőkben néhány megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a mű egyes részletkérdéseihez. 140. L: Az -(ő)i deverbális képző azonosítása a vicsegdai és pecsorai zűrjén plur. 1. munamői stb., ogő munői stb., plur. 2. munő, munői stb. imperativusi alakok toldalékával elvileg megkísérelhető, UoTiLÁnak (Kons. 273) a szerző által idézett habozásától függetlenül. Kövesi ezzel kapcsolatban így foglal állást: „Véleményem szerint azonosítható". Ezek után várnók, hogy mire alapozza sommásan megfogalmazott véleményét, a megokolás,' kifejtés azonban elmarad. Ezt az eljárást először módszertanilag kárhoztathatónak tartom, másodszor a magam részéről vitás kérdésekben mindössze ex cathedra közölt „véleményt" nem tudok elfogadni (s talán nem állok egyedül effajta kétkedő magatartásommal). Kövesi két helyen is foglalkozik a zürj. őksy ~ votj. eksei 'Herr, Fürst", Kaiser' szóval. Először (138 — 9) a zűrjén szót a deverbális névszók nomen actoris (agentis) csoportjába sorolja, láthatólag az öksyny 'herrschen' igéből származtatva. Tudomásom szerint a zűrjén főnévben semmiféle képzőt nem kell keresnünk, ebből következően nem is tarthatjuk deverbális nomen actorisnak, annyival inkább, mert nyilván nem ez a főnév származik az említett igéből, hanem éppen megfordítva: az iráni eredetű (a votjákban is meglevő) főnévből keletkezett a zűrjén ige. Ugyanide, a deverbális nomen actorisok közé sorolja KÖVESI a votj. eksei szót is. Ennek deverbális származtatását ugyancsak a fönti alapon szintén lehetetlennek tartom. Az igaz, hogy UOTILA (Kons. 271, 293) a votják szó végén esetlegesen képzőt lát, ám az is, akkor is kicsinyítő képző lenne. A zürj. őksy főnévnek van őksyr alakváltozata is. Az utóbbi variáns -r végkonszonánsa másodlagos, analogikus képződmény, amint ezt UOTILA; (Kons. 271) megnyugtatóan kifejtette. Véleményét tulajdon helyszíni anyaggyxíjtésem alapján maradéktalanul osztom. KÖVESI (281 — 2) az -r denominális nomen képzők csoportjában tárgyalva az őksy szót, így ír: ,,Ez a magyarázat lehetséges ugyan, de az is elképzelhető, hogy más -r végű zűrjén képzések analógiájára vette fel az iráni jövevényszó ... az -r végződést". UOTILA okfejtést nyújt, világosan megnyugtató eredményre jutva — KÖVESI „elképzelhetőnek" tart egy másik lehetőséget, okfejtés nélkül. Azután: végső soron KÖVESI is analógia eshetőségére gondol (bár nyelvi anyaggal nem tudja ezt bizonyítani) — akkor viszont a szót megint csak nem merném a megfelelő derivátumok közé sorolni, valódi (és nem analógiás úton előállt) derivátumokkal egy sorba. És végezetül: műve 138. lapján ugyanezen zűrjén szóról nyilatkozva, KÖVESI láthatólag elfogadta UOTILA jelzett véleményét, így tehát újabb vélekedése egy korábbival kerül ellentmondásba, amelyet a szerző nem oldott fel. 138. 1.: A zűrjén V. tun 'Wahrsager, Weissager, Seher', Ud. tunjur 'Schimpfwort* szó a -i képzős deverbális nomen actorisok közé soroltatott, hivatkozással WICHMANN (FUF. XIV,112) egy feltételes megjegyzésére. 'Se az utóbbi alapján, se másként nem értem, hogy miért. A tun főnevet világosan képtelenség ide vonni, az Ud. tunjur pedig ugyanilyen világosan nem származékszó, hanem összetétel: tun 'Zauberer' + jur 'Kopí'.' 144. 1.: A zürj. -jan többesi toldalék funkciójának kialakulásában KÖVESI többek között finnségi (karéi-vepsze) hatást lát. A finnségi—zűrjén kapcsolatok eddigi kutatása