Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: cirill 184

190 ISMERTETÉSEK — SZEMLE / ßtb. Az adománylevél nemcsak értékes történeti okmány, hanem becses nyelvemlék is,. a több száz benne foglalt földrajzi (és kisebb mértékben személy-) név révén. b) III. Iván nagyherceg 1490-i adománylevele Filofej permi püspöknek Tartalmilag az előzővel szorosan összefüggő okirat, amelyben a fejedelem pontosan kijelöli az uszty-vimi püspök birtokait. Valójában nem adománylevél ez, inkább erőteljes hangú figyelmeztetés: semmiféle újabb birtokot nem juttat ugyanis a püspöknek, csupán a korábbi (1483-i) adománylevelet erősíti meg, ezen túlmenően pedig azokat a földeket, amelyeket a püspök önkényesen sajátított ki a zűrjén parasztok rovására, visszaadatja jogos tulajdonosainak. Az oklevél pontosan fölsorolja a püspökséghez tartozó földeket, vizeket, helységeket, bennük a porták számát és az ott lakó püspöki jobbágyokat. Történetileg is, nyelvi szórványemlékkent is becses okirat. c) III. Iván nagyherceg 1483-i adománylevele Filofej permi püspöknek Ez az az adománylevél, amely megszabja a permi püspök javadalmait, s amelyet a föntebbi, 1490-i okmány megerősít. A birtokviszonyokon kívül a püspök bíráskodási jogát állapítja meg az uradalmaihoz tartozó jobbágyok fölött. d) Vámstatutum a vimi járás számára 1608. április 4-óről Az okirat a jelzett vidék vám- és adóilletékeit szabályozza. 1653-ig volt érvényben. Elsősorban történeti szempontból érdekes okmány, zűrjén nyelvi adatot igen keveset tartalmaz. e) A vicsegdai-vimi krónika A krónika írását 1586 — 88 körül kezdhette el Miszail szerzetes, az uszty-vimi Arkangyal templom lelkésze. Ennek halála után Jevtyihij, az uszty-vimi Angyali Üdvözlet templom papja folytatta 1619-ig, amikor a metropolita rendelete megtiltotta a kispapságnak a krónikaírást. Doronyin forráskritikai elemzése megállapítja, hogy a míí vegyes forrásokra mehet vissza: helyi krónikákból es okiratokból csakúgy merített, mint népmondákból és legendákból. írói a XIV. századtól 1619-ig követik a zűrjének földjén lezajlott avagy a zürjéneket is érintő oroszországi eseményeket. A krónika alkalmasint egyike a legbecsesebb zűrjén történeti kútfőknek, bőséges hely- ós személynévanyaga pedig értékes szórványemlékké is avatja. V. kötet (1959) 1. JI. H. )Kepe6i}oe—Jl. TI. JlamyK: 3THorpa$HMecKHH yKJiaa HaceneHHH BepxHeft Bbmerflbi [A Felső-Vicsegda lakosságának néprajza] A Vicsegda medencéjében az i. sz. I. évezred végén jelennek meg a zűrjének, de ennek az 1109 kilométer hosszúságú folyónak kezdetben csak az alsó, majd később, a XVI. század végéig bezárólag is csupán a középső folyása mentén települnek meg, a Sziszola folyó torkolatáig, a későbbi Uszty-sziszolszk (ma: Sziktivkar) helyéig. Ettől a vonaltól keletebbre, a Felső-Vicsegda mentén eladdig vogul településeket találhatunk^ A zűrjének fölhúzódása erre a vidékre a XVII. században indul meg, amikor alsóvicsegdai, sziszolai, letkai, luzai, udorai és vimi parasztok áradata indul meg új otthont, jobb megélhetést, zavartalanabb életkörülményeket keresve. A Vicsegda felső folyása mentén falvakat alapító zűrjének különböző vidékek menekültjei, akik sokszor egy falun belül is keverednek. Egy példa: 1678-ban a mai Gyerevjanszk és Rues falu alapját nyolc sziszolai, két luzai, két udorai és egy viserai jövevény gazda veti meg. Ez a magyarázata annak, hogy nyelvföldrajzilag máiglan a sziszolai, vicsegdai és izsmai típusú nyelvjárásszigetektől tarkáilik ez a vidék. Zserebcov és Lasuk értékes tanulmánya figyelemmel kíséri e vidék történelmének alakulását a legutóbbi időkig. A település- és gazdaságtörténeti elemzés után kiváló képet rajzol a Felső-Vicsegda zürjénjeinek településnéprajzi viszonyairól, népi öltözködéséről, étkezéséről, hiedelemvilágáról, műveltségi és oktatásügyi helyzetéről, végül külön részt szentelve a vidéken 1917 után bekövetkezett jelentős fejlődés ismertetésének. Nyelvész, néprajzkutató és történész egyaránt haszonnal tanulmányozhatja ezt a cikket. 2. F. M. Eypoe: H3 pe3yjibTaT0B apxeojiorHMecKOft pa3BeÄKH 1957 r. na BepxHeft Bbmerfle [Az 1957-i felső-vicsegdai régészeti kutatás eredményeiből] À szerző Pomozdin és Keresőm ja falvak körzetében végzett ásatásokat a Vicsegda partján; cikke voltaképpen az ásatási jegyzőkönyvek ismertetése. A feltárt anyagból különösen jelentősnek ítéli agyagedények és kovakőeszközök maradványait. A leleteket az i. e. VIII—II. századra datálja. \