Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: Kovács Ferenc, A magyar jogi terminológia kialakulása 415

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 415 nyokon kívül szoros magyar vonatkozása van FABRICIUS-KOVÁCS FERENcének (211—4) és A. KÖVESI MAGDÁénak (218 — 25). KOVÁCS FERENC ugyanis megállapítja, hogy a md. E. komé, M. komêé, Jcomdê, komé 'húsz' elkülönítendő az azonos jelentésű ugor és permi szavaktól, viszont elvileg egyeztethető a magyar hím, szóval és annak megfelelőivel. KÖVESI MAGDA pedig a balog-ba,n is előforduló -g képző vizsgálata alapján az egykori közvetlen és szoros, de nem minden részletében feltárt magyar—permi kapcsolatok kérdését tárgyalja. ERDŐDI JÓZSEF cseremisz és finn példák alapján a középfok jelének egy különös funkciójáról ír (73 — 7). GULYA JÁNOS egy sajátos déli vogul hangjelölés kapcsán arra mutat rá, hogy az eredeti szókezdő p hangnak a megváltozása minden bizonnyal újabb kori, kétségtelenül belső vogul nyelvi fejlemény ugyan, de magyar szempontból is figyelmet érdemel az a tény, hogy e változás a magyarhoz viszonylag legközelebb álló déli vogul nyelv járás ter ületen következett be (121 — 3). HAJDÚ PÉTER (Hol volt az uráli őshaza?:. 128 — 32) tanulmányának célja, hogy az őshaza megállapításának bonyolult kérdésében az állatnevekkel kapcsolatos nehézségekre rámutasson, és ezzel is kiemelje a fanevek és az erdőtörténet elsődleges fontosságát az őstörténet-kutatásban. Szerinte az uráli őshazát a tajgának azon a területén kell keresnünk, ahol a Pinus sibirica és az Abies is megtalálható, tehát a középholocén korban valahol Nyugat-Szibériában, az Ob alsó folyása és a Pecsora forrásvidéke között* 9. Talán ezzel a vázlatos ismertetéssel is sikerült rámutatnom a Bárczi-emlékkönyv gazdag és változatos tartalmára. Az ismertetést tartottam feladatomnak, a kritika legyen azoknak a cikkeknek, tanulmányoknak a feladata, amelyek a kötetben közöltek hatására születnek meg. Számos gondolat van ebben a tanulmánygyűjteményben elhintve, olyan gondolatok, amelyek részletes kifejtésre, olyanok, amelyek alapos vizsgálatra, olyanok, amelyek tüzetes kritikára várnak. Ezek a körülmények pedig azt jelentik, hogy nemcsak egy külsőleg is szép kiadvánnyal gazdagodott nyelvtudományi irodalmunk, hanem olyan kiadvánnyal, amelyet nagyon sokan ós nagyon sokszor fognak idézni nyelvészeink a jövőben. PAPP LÁSZLÓ Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása Budapest, 1964. Akadémiai Kiadó. 206 1. Nyelvészeti tanulmányok 6. Könyvének „Bevezetés"-ében célkitűzéséről maga a szerző így ír: ,, . . . elsősorban és alapvetően ama gyár társadalom gazdasági és osztályviszonyainak a nyelvi tükröződését vizsgáltam. Azokat az alapvétő nyelvi elemeket fogtam vallatóra, amelyek a legpregnánsabb módon érzékeltetik az államalapítás előtti és az azt közvetlenül követő kor magyar társadalmának differenciált állapotát, osztály-erőviszonyait, osztályszerkezetót" (10); ,,A latin-ós a magyarnyelvűség harcában is elsősorban azokat az osztályszempontokat vizsgáltam, amelyek á hivatalos latin nyelvű írásbeliség hosszú évszázadokig tartó egyeduralmának az igazi okait jelentették olyan korban, amikor a társadalmi szükségletek és a terminológiai feltótelek már réges-rég indokolttá és lehetővé tették volna az írásbeliségben is a magyarnyelvűséget" (uo.). A mű olvasása arról győz meg, hogy a kifejtett koncepciónak KOVÁCS FERENC igyekezett a lehető legnagyobb mértékben' eleget tenni. Figyelemre méltó az a következetesség, ahogyan a magyar jogi terminológia és a magyar közélet szókincse néhány legrégibb elemének kialakulását a törzsi társadalom felbomlásával és a hűbéri államforma létrehozásával párhuzamban vizsgálja. így a tanulmány túllépi a nyelvtudomány szűkebb határait és társadalomtörténeti érdekűvé szélesedik, azonban, ahogy a matematikai nyelvészet csak a módszert veszi át a matematikától és a nyelvet vizsgálja, ugyanúgy a szerző célkitűzése is lényegében nyelvészeti volt, s eredményei is nyelvtudományunkat gazdagítják. KOVÁCS FERENC könyve lényegében két részből áll. Az első rósz, amely három fejezetre tagolódik, három jogi alapfogalom (úr ~ ország, igazság ~ töfvény ~ jog, bíró) kifejezésének példamutatóan alapos monografikus feldolgozása, a második rész pedig annak a meggyőző igazolása, hogy az állami és a jogi élet hivatalos latin írásbeliségével párhuzamosan már az első Werbőczi-fordítás (1565) létrejötte előtt magyarnyelvű szó- és kifejezésanyag is kialakult, illetve használatos volt az állami és a jogi életben. Sajnáljuk, hogy a szerző nagyszámú jogi kifejezés (pl. tanú, per, bűn) részletes elemzésétől tartózkodott. Ugy gondoljuk, hogy a kifejtett etimológiákhoz hasonlóan ezeknek a tárgyalása is sok tanulsággal járt volna. Bizonyos azonban, hogy az elmaradottakért sokban kárpótol a széles alapon kifejtett három etimológia.