Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Károly Sándor: A szóképzés grammatikai jellegéről 273

278 KÁROLY SÁNDOR ~ul, s a -va, -vári toldalékot (gyorsan, hanyagul, tanulva, tanulván). (Vö. KÁROLY S., A Bécsi Kódex Nyelvtana 15—21.) A magyar „igenév" elnevezés különböző' mondattani szerepű alakulatokat foglal egybe (vö. KÁROLY S., Igenévrendsz. 10—7). Ezek közül nem rekeszthető ki az -ás, -és képzős főnév sem, fent említett-sajátságainál fogva. A melléknévi igenév (participium) képző volta nem kétséges. A főnévi és a határozói igenevet azonban helyesebb az ige kategóriájába vonni. A főnév igenév alaktana teljesen elüt a főnévétől, s a szintaktikai környezete is más. (Vö. még ANTAL LÁSZLÓ: MNy. LVTI, 275—6.) A határozói igenév mai nyelvünkben se nem képezhető, se nem ragozható tovább, jeleket sem kaphat, szintaktikai bővítményét igei töve határozza meg, az igenév suffixuma pedig olyan szerepet tölt be az igenév domináns tagjához képest, mint egy ha tározórag. 2. Az alábbiakban megkíséreljük csoportosítani a képzőket különböző szintaktikai szerepük, a szintaxishoz való különféle kapcsolatuk alapján. a) A képző megváltoztatja az alapszó szófaját, de a képzett szó szintaktikai bővítményét a képző előtti tő határozza meg. Ide tartoznak a melléknévi igenév képzői (-ó, -ő ; -t, -it ; -andó, -endő), az ige bővítményeihez képest különböző fokú korlátozásokkal (korlátozott a bővítmények száma; a cselekvő értelmű -t, -tt képzős igenévnél a bővítmény általában ritka, különösen az aktív cselekvést jelentőnél (almát evett ősünk) ; a mediális igék igenevénél már előfordulnak gyakrabban bizonyos határozói bővítmények: gyümölccsel telt (kosár) ; a melegtől kiszáradt (növény) ; itt párhuzam található a határozói igenév használatával: gyümölccsel van megtelve ; a melegtől ki van száradva. (Az igenév bővítményeire régi nyelvünkben sok példa található (vö. Igenévrendsz.). A képzőknek ebbe a csoportjába tartozik az -ú, -ű melléknévképző. (Az -ú, -u képzős szót a melléknévi igenévhez hasonlóan melléknévi főnévnek kellene hívni.) Bővítménye a főnévi alapszóhoz kapcsolódik, de erős korlátozással: főnévi birtokos jelző és határozó jelző nem lehet; csak melléknévig főnévi vagy számnévi jelző: kék szemű, torony magasságú, kilenc ujjú. Ide tartozik még a -béli (szomszéd falubeli) és a -nyi (két méternyi) képző. Valószínű, hogy ezekkel a képzőkkel ellátott szavak melléknévre jellemző bővítményt nem kaphatnak. A további kutatás módosíthatja ezt a feltevést. b) Itt olyan szófajváltoztató képzőket tarthatunk nyilván, amelyek kettős módon viselkednek: a bővítményt vagy az egész képzett szó, vagy az alapszó határozza meg: szép járás és iskolába jár -f- ás ; nagyon piszkos és piros tető -f- s. A szófaj változtató képzők nyelvtani szabályszerűségének a bizonyítására transzformációs lehetőségeket használ fel 3. M. BoAOi}Kax}

ycTaHOBJieHHe OTHOiueHHH npoH3BOßHOCTH MewAy" cjiOBaMH (B. fl. 1960/100) című cikkében. Arra is rámutat, hogy a cselekvésnév megtarthatja főnévi vonzását: ynpa.6-ARmb npoijeccoM -> ynpaeAemie npot^eccoM. Ez a mindenki által ismert szintagmaforma arra hívja fel a figyelmünket, hogy az orosz nyelvben is van olyan képző — az igeneveken kívül —, amelynek bővítménymeghagyó szerepe megfelel a magyar -ás, -és képzőnek: fára mászik — fára mászás. c) A képzőknek a következő csoportja olyan szófaj változtató képzőkből állj amelynek a mondatban való alkalmazásai úgy állíthatók párhuzamba képző nélküli mondatokkal, azaz úgy vezethetők le belőlük, hogy nem kell egy fogalomszó ellipszisét végrehajtani. Ide tartozik a deadjektiváhs -ság, -ség képző: A vonat gyors : A vonat gyorsasága ... ; A fiú szelíd : a fiú szelíd-