Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Kiss Lajos: Milka Ivié, Pravci u lingvistici 162

162 ISMERTETÉSEK - SZEMLE megoldási kísérletek is vannak benne, hanem elsősorban azért, mert megbízható szintézisben foglalja össze az eddigi kutatásokat, és megmutatja az egyes nyelvek keresztény műszavainak helyét az európai panorámában. A nyelvészeken kívül haszonnal forgathatják a vallástörténészek is; a Storia tárgytörténetileg is megalapozott paragrafusai ugyanis a szavak és dolgok összefüggésének bonyolult szövevényét is igyekeznek kibogozni. A legnagyobb elismeréssel kell szólnunk a Storia művészi kiállításáról, nagyszámú fekete-fehér és színes képmellékletéről, remek tipográfiájáról. Olyan szép ez a könyv, mintha nem is nyelvészeti, hanem művészettörténeti munka volna. Kiss LAJOS Milka Ivic: Pravci u lingvistici Ljubljana, 1963. Drzavna zalozba Slovenije. 192 1. 1. Az általános nyelvészet körébe tartozó művek szinte már beláthatatlan törne'gében nincs egyetlen olyan terjedelmesebb munka sem, amelyik egységbe foglalva, rendszeres áttekintésben tárgyalna a nyelvtudományi elméletek és módszerek egész fejlődéstörténetét a legrégibb időktől kezdve napjainkig, a XX. század hatvanas éveiig. A nálunk gyakrabban forgatott tudománytörténeti kézikönyvek közül B. DELBRÜCKO (Einleitung in das Studium der indogermanischen Sprachen. Ein Beitrag zur Geschichte und Methodik der vergleichenden Sprachforschung. Leipzig, 61919.) 45 évvel ezelőtt jelent meg, V. THOMSENÚ (Geschichte der Sprachwissenschaft bis zum Ausgang des 19. Jahrhunderts. Kurzgefaßte Darstellung der Hauptpunkte. Halle [Saale], 1927.) pedig lezárul a XIX. század végével. H. ARENS dokumentált nyelvtudományi problématörténete (Sprachwissenschaft. Der Gang ihrer Entwicklung von der Antike bis zur Gegenwart. Freiburg/München, 1955.) mindössze I. I. MESCANINOV (1883—) es Louis HJELMSLEV (1899 — ) esetében halad túl az 1939. éven mint felső időhatáron (terminus ad quem). V. A. ZVEGINOEV bő szemelvényeket tartalmazó, jól használható nyelvtudomány-történeti szöveggyűjteménye (HcTopHfl «3biK03HaHHH XIX u XX BeKOB B cmepKax H HSBJie^eHHflx. I—II. MocKBa, 1960.) rövid korszakjellemzések formájában felvázolja ugyan a fejlődés általános vonalát is, de természetesen csupán a legszükségesebbre szorítkozva. 2. Mielőtt MILKA Ivicnek nemrég napvilágot látott „Pravci u lingvistici" ( = ,,Irányzatok a nyelvtudományban") című könyvét ismertetni kezdeném, néhány szóval bemutatom magát a szerzőt. MILKA Ive az újvidéki egyetem délszláv nyelvészeti tanszékének professzora. Fő kutatási területe a szerb-horvát nyelv mondattana. A szerbhorvát esetrendszer vizsgálata szempontjából nagy fontosságú a következő monográfiája: 3HaHeH>a cpncKOxpBaTCKor HHCTpyMeHTajia H HDHXOB pa3B0j (Eeorpaji, 1954.). Férjével, a Magyarországon is jól ismert PAVLE IVIC professzorral együtt a prágai strukturalizmus elveire támaszkodva dolgozik, mindenek előtt Roman Jakobson eszméinek a szellemében. Huzamos időt töltött Európa és az Egyesült Államok fontosabb nyelvészeti központjaiban, és részt vett több általános nyelvészeti vitaülésen, tanácskozáson. — A „Pravci u lingvistici" nyelvéről azt jegyzem meg, hogy a könyv a szerb-horvát irodalmi nyelv e-ző, szerbes nyelvváltozatában, ekavstina-ban íródott, de a horvát helyesírásnak megfelelően, latin betűkkel került nyomásra a szlovén Ljubljanában. 3. A „Pravci u lingvistici" elsősorban abban különbözik minden korábbi nyelvtudomány-történeti szintézistől, hogy a tárgyalás középpontjába a nyelvészet jelenkorát, az utóbbi évtizedek eseményeit helyezi. Jól látható ez a könyv fejezeteinek az arányából: a XIX. század előtti nyelvtudomány történetére 15 lap, a XIX. századra 21 lap, a XX. századra viszont 124 lap, ezen belül pedig a strukturális nyelvészetre 90 lap jut. A modern nyelvtudomány minden figyelemre méltó művelője és kutatási eredménye természetesen nem található meg a kötetben, de a szerző tudatosan törekedett arra, hogy a nyelvészeti gondolkodás új irányzataira meghatározó hatást gyakorló, módszertanilag újat hozó kutatókat és iskolákat megemlítse. Gondot fordított a szerző arra is, hogy előadása tömör, pontos és közérthető legyen, azaz ne csupán a szakemberek, hanem az egyetemi hallgatók és a közönség szélesebb rétegei is appercipiálni tudják. Ennek érdekében a könyvben újonnan felbukkanó fogalmakat és szakkifejezéseket következetesen magyarázatok kísérik. A 3 fejezet egyes tárgyalási szakaszait válogatott ajánló bibliográfia zárja le. Az egyetemi tankönyvként is jól használható kötetben bő tárgy- és névmutató segíti elő a gyors tájékozódást. (A névmutató szerint a régebbi magyar nyelvészek közül egynek, éspedig Gyarmathi Sámuelnek, a jelenkoriak közül pedig a külföldön élő -J. Lotznak, Thomas A. Sebeoknek és S. Ullmann-nak a neve fordul elő a könyvben.)