Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Választás és véletlen a nyelvben 239
ISMERTETÉSEK - SZEMLE 239 Választás és véletlen a nyelvben Megjegyzések Gustav Herdan „Language as Choice and Chance" című könyvéhez ,,A nyelv mint a közlés eszköze három fő szempontból vizsgálható: a fonémarendszer, a szókincs és a grammatika szempontjából. Valamely nyelvközösséghez azok a személyek tartoznak, akik — a különböző variációs lehetőségektől eltekintve — ugyanazt a fonémarendszert, szókincset és grammatikát használják. Kvantitatív vizsgálatok megmutatták azonban, hogy nemcsak ezekben egyeznek meg valamely nyelvközösség tagjai, hanem abban is, hogy milyen gyakorisággal használnak bizonyos fonémákat, szavakat, grammatikai formákat és szerkezeteket. Hasonlóság tehát nemcsak abban van, hogy mit használnak, hanem abban is, hogy milyen gyakran." G. HERDANnak ez a megállapítása a nyelvnek lényeges aspektusát tárja fel, melyet a nyelvészek már régóta felismertek. Az a tény, hogy a nyelv nemcsak minőség, hanem mennyiség is, képezi alapját a nyelv statisztikai modelljének. Régóta tudjuk, hogy statisztikai módszerek alkalmazhatók a nyelv mennyiségi jellemzőinek leírására, tehát például a szógyakoriság, fonéma-gyakoriság vizsgálatára. Amikor azonban modellről beszélünk, akkor ennél többet kívánunk. A modellbe, akárhogy vesszük is, bele kell férnie az egész nyelvnek. Igaz, hogy általában a nyelv egyetlen aspektusát tárja fel, de a koncepciót igyekszik az egész nyelvre kiterjeszteni. A valószínűségszámítás, illetőleg a statisztika alkalmazása nyelvi jelenségek vizsgálatára része lehet ugyan a nyelv statisztikai modelljének, de önmagában még csak alkalmazásról van szó, mégpedig a valószínűségszámítás, illetőleg a statisztika sok alkalmazási területe közül az egyikről. A nyelv statisztikai modelljével újabban többen foglalkoznak (HERDAN, MANDELBROT, SIMON stb.),1 jelen ismertetésben HERDAN gondolatmenetét szeretném röviden vázolni. A valószínűségszámítás viszonylag fiatal tudomány, ismertetésével a nyelvészeti alkalmazások szempontjából többen foglalkoztak már hazai viszonylatban is.2 A következőkben csak a valószínűségi törvények lényegét foglalom össze röviden. A valószínűségszámítás véletlen tömeg jelenségek vizsgálatával foglalkozik. Mit értünk azonban véletlenen? Vannak a természetben olyan jelenségek, amelyek a következő szkémába foglalhatók: ha a körülményeknek, feltételeknek bizonyos K komplexuma fennáll, akkor szükségképpen bekövetkezik egy bizonyos A esemény. Az ilyen szkémákat kauzális szkémák nak nevezzük. Például ha desztillált vizet 100° C-ra hevítünk, minden esetben forrni kezd 760 torr. nyomáson. De vannak olyan jelenségek is, amelyek a következő szkémával írhatók le: a körülmények (feltételek) bizonyos K komplexumának fennállása esetén az A esemény be is következhetik, meg nem is. Az ilyen eseményeket nevezzük véletlen események nek, az ilyen szkémákat pedig stochasztikus szkémák nak. így például, ha egyetlen rádiumatomot egy bizonyos időn keresztül figyelünk, előfordulhat, hogy ez az atom ez alatt az idő alatt elbomlik, de az is előfordulhat, hogy nem bomlik el. A véletlen eseményeknek természetesen szintén megvannak az okai, de a feltételek közt szereplő okok nem elegendők ahhoz, hogy az A esemény szükségszerűen bekövetkezzék. A valószínűségszámítás azonban nem foglalkozhat egyszeri véletlen eseményekkel, hanem csak véletlen tömegjelenségekkel. Vagyis, a véletlen események közt meg kell különböztetnünk azokat, amelyek tömegesen fordulnak elő azonos körülmények közt és egyszeri véletlen eseményeket, amelyeknél a körülmények és így maga az esemény sem ismétlődik meg, illetőleg nem ismételhető meg. A véletlen tömeg jelenségek olyan véletlen események, amelyek bekövetkezése vagy be nem következése azonos körülmények között igen sokszor figyelhető meg. Valójában tehát a valószínűségszámítás nem egyes 1 Vö. főleg G. HERDAN, Language as Choice and Chance (P. Noordhoff N. V. -1956-Groningen); G. HERDAN, Type-token Mathematics (Mouton & Co. 'S-Gravenhage, 1960); B. MANDELBROT, Théorie informationnelle (sçmiologique) de la structure statistique des langues (Technical Report, Massachussetts Institute of Technology, Research Laboratory of Electronics, 1953). 2 Vö. ANTAL LÁSZLÓ, Megjegyzések a szóállomány statisztikai vizsgálatához: Nyr. LXXXIIL, 307—11; FODOR ISTVÁN, A statisztikai módszer alkalmazásának néhány kérdése: Nyr. LXXXIV., 196—203; FÓNAGY IVÁN, Beszéd és valószínűség: Nyr. LXXXVL, 308—20; PAPP FERENC, A matematikai módszerek alkalmazásáról nyelvtudományunkban: I. OK. XVII., 289—306; TARNÓCZY TAMÁS, A jeloszlás a hírtartalom nyelveket meghatározó tulajdonságairól: NyK. LXIIL, 161—178; VÉRTES EDIT, Adalékok a magyar nyelv hangtani szerkezetéhez (Statisztikai vizsgálódások): NyK. LIV—LVI., hogy csak a legfontosabbakat említsem.
