Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fónagy Iván: André Abraham Moles, Théorie de l’information et perception esthétique 222

222 ISMEKTETÉSEK - SZEMLE nyelv"-konferencia anyagát tartalmazó ,,Poetics" c. kötetet.) A helyes szavalásról szólva nem említi meg Ascher Oszkár munkáját. Személy szerint sajnálom, hogy nem fejti ki a véleményét a „Költői nyelv hangtanából" c. könyvemben foglaltakkal kapcsolatban,, holott, amint ezt egyik lábjegyzetében írja, ez a könyv ,,sok ponton érintkezik a jelen munka tematikájával". LÁSZLÓ ZSIGMOND könyve azonban olyan líraian egységes, egyéni mű, mely akkor sem igen módosulna, ha a szerző tekintetbe is venné az előbb említett (és nem említett} szerzők verstani tanulmányait. FÓNAGY IVÁN André Abraham Moles: Théorie de l'information et perception esthétique Paris, 1958. Flammarion. 221 1. A technika rohamos fejlődése lehetővé és szükségessé tette a földi távolságokat legyőző, a személyes jelenlétet pótló sokrétű hírközlést. Az új feladat a ménököket újszerű problémák elé állította, melyek fel sem bukkanhattak a fizikában. Hiszen a fizika nem foglalkozik a bioszféra és a társadalom mozgási törvényeivel. A mérnöknek a hallás és látás fiziológiájával, lélektanával, a fonómák mibenlétével, a beszédhangok felismerésének nyelvi, lélektani vonatkozásaival, a zenei hangok esztétikai hatásával i& számolnia kellett ahhoz, hogy technikai feladatát kielégítően tudja megoldani. Ez az új helyzet egyúttal arra késztette a társadalmi tudományok képviselőit, hogy a felvetett kérdésekre a mérnökök és a készülékek igényeit kielégítő választ adjanak. A mechanikai mozgásnál sokszorta bonyolultabb törvényszerűségeket kellene nem kevésbé egzakt módon leírnunk. Az új feladatok átformálják az alkalmazott fizika, a nyelvtudomány, a zenetudomány módszereit. Egyúttal egy új tudomány kialakulásához, vezettek, mely a szó tág értelmében vett — az érzóklést, a beszédet, a zenét, a gépekkel való érintkezést, az elektronikus számológépek tevékenységét is magában foglaló — hírközléssel, hírfeldolgozással foglalkozik. A hírközlés talajából kinőtt információ elméletnek módszereit alkalmazza az esztétikának, az érzéklés lélektanának területén A. A. MOLES. A szerző telekommunikációs mérnök, pszichológus és zeneesztéta. Többoldalú,, alapos tájékozottsága tette lehetővé, hogy erre az új feladatra sikerrel vállalkozzék. Világosan és alkotó módon elemzi, ismerteti könyvének első fejezetében (15—62) az általános információelméletet. Pontosabban: nem is ismerteti, hanem velünk együtt fedezi fel a számszerűen meghatározható hírérték és terjengősség fogalmát, a térbeli és időbeli közlés különféle módozatait. Plasztikus és szellemes példái nemegyszer új eredményeket, önálló kutatásokat tételeznek fel (így a koncert programok információelméleti analízise, 35—39. 1., a nyelvi és zenei információ mennyiségi párhuzama, 42. 1., egyes írásrendszerek hírértékének elemzése, 49—50. 1., a következési valószínűség meghatározása olyan francia szövegek segítségével, melyekben a betűk 10, 20 . . . 50%-a hiányzik, 51—55. 1.). A formákról és struktúrákról szóló fejezetben (63—81) a közlemény elemi egységeinek elemzésével foglalkozik, az érzéklés lélektanára konkretizálja és tovább fejleszti az információ-elméletet. Abból a tényből indul ki, hogy az ember egy elemi időegység alatt, az „egyidejű", globális észlelés folyamán (ezt az időegységet igen plasztikusan „épaisseur du présent"-nak nevezi) csak meghatározott hírmennyiséget képes felfogni. Ha a közlemény hírértéke nagyobb ennél, az észlelés „exploratív", kitapintó jellegűt Az észlelő megelőző tapasztalatokból indul ki és struktúrákat (a nagyobb következési valószínűség által egybefűzött elemekből álló egységeket) keres. MOLES ennek alapján autókorrelációs függvény segítségével határozza meg a jelenség belső koherenciáját, a forma fogalmát (71 kk.). A produktum középértéke 0, hogyha teljesen rendszertelen jelenségről van szó és rendezettségének foka szerint közeledik az l-hez. A forma élmény, tehát az emlékezésen alapul. A legelemibb időbeli forma a periodicitás. Adva van ezáltal egy információ-elméleti alapon nyugvó metrika kialakításának lehetősége. A közlés ideális körülményei között vizsgálta itt az elemi egységeket a szerző. A valóságban azonban minden hírátvételi csatorna „zajos". A zaj fogalmát is úgy kell meghatározni, hogy a híradástechnika körén kívül, az érzéklés, az esztétika területén is alkalmazható legyen. Az „adó" (émetteur) és a „vevő" (récepteur) szempontjából tekintve a jelet szándékossága, célzatossága (intentionalité) különbözteti meg a véletlenszerű „jel"-tői, a zajtól (84). Az értékes jel rendezett, kisebb vagy nagyobb mértékben redundáns. A nagyobb autokorreláció formai szinten is megkülönböztethetővé teszi az