Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 196

ISMEBTETÉSBK - SZEMLE IQ/f kandidátusok, JE. SZ. GUXYAJEV sziktivkari tudományos kutató és G. A. NYECSAJEV sziktivkari docens. A könyv részei: I. Bevezetés (és általános tudnivalók a permják nyelvvel kapcsolatban) (5—56); II. Fonetika (57—99); III. Helyesírás (100—109); IV. Lexika (szókincs) és frazeológia (110—151); V. Morfológia (152—333). A könyvet a tartalomjegyzék zárja be (334—340). A permják nyelvtan többet nyújt, mint amennyit a címe ígér. Tüzetesen tárgyalja a permják nyelv jelenségeit, sokszor a komi-zürjenhez, a votják nyelvhez, sőt a többi finnugor nyelvhez, e nyelvek megfelelő jelenségeihez való viszonyukban, ezenfelül azonban általános nyelvészeti ismereteket is közöl, a nyelvtani kategóriák és fogalmak értelmezését is adja, így kíván főiskolai tankönyv jellegének és feladatának is megfelelni. Tárgyalási módszere egységes. A tárgyalásra kerülő nyelvi jelenséget először definiálja, mivoltát példákkal világítja meg, azután következik az illető nyelvi jelenségnek a permják nyelven belül való részletes tárgyalása. így mindjárt az első fejezetben, illetőleg első részben, mindenekelőtt szól a permják nyelv helyéről a finnugor nyelvcsaládban és ezen belül a komi-zür jenhez és az udmurthoz való viszonyáról, majd az egész permi ágnak néhány fontos jellemző hangtani, alaktani és szintaktikai vonását, valamint fontos szókincsbeli egyezéseit mutatja be,, végül a permják nyelvjárásoknak és a permják irodalmi nyelvnek azokat a jellemző sajátosságait elemzi, amelyek ezt a nyelvet a komi-zür jentől elválasztják; például: komi voj, r^ P. o\ 'éj', k. von <-^ P. en 'függöny', k. kiid ~ P. ki'it 'kezed', k. púié <~ P. pwié 'fából', k. kvajt <~^ P. kvai 'hat', k. boétni ~ P. bo'éni 'venni', k. munistni <~ P. muni'sni 'kicsit menni', k. iuan 'iszol' és 'ital' r^ P. jwan 'iszol' és jua'n 'ital' stb. —A többesszám jele k. -jas *~^> P. -ez [ke'rkuez 'házak', bord : borddez 'szárnyak'; 1. még alább]; az allativus ragja k. -Ij ~ P. -le ; az igeragozásban a jövő idő többes 3. sz.: k. -ásni <~^ P. -ase.—Szókincsbeli eltérések : k. aski -~ P. a'éin 'holnap', k. iéoi ~ P. so% 'nővér' stb. Érdekes az a megjegyzés (15—6), hogy a P. nem ismer olyan fajta kapcsolatokat, mint a k. vii-sapkaaéis 'új sapkát öltött, vett föl' (ahol a sapkaaé- 'sapkát felölt' mellett megmaradhat a vil 'új' jelző, amely egyébként csak a főnévi sapka előtt volna alkalmazható). (Ezekre a feltűnő összetételekre több példát idéztünk a komiból és az udmurtból; 1. NyK. LXV, 218, továbbá Volksdichtung der Komi (Syrjänen) 366, SWb. 803.) Ki kell emelnünk, hogy a nyelvtan a finnugor és a permi népek őstörténetéről, az őstörténeti kutatások mai állásáról is tájékoztatja olvasóit. Az őshaza kérdése után a vándorlásokról és a más népekkel való érintkezésekről, az ezek folyamán átvett jövevényszavakról szól, ezek rétegeit mutatja be. — Tanulságos és jellemző LiTKiNnek az a megállapítása (116), hogy a permi nyelvek (tehát a komi-zürjén, permják és votják nyelv) mai szókincsében a tőszóknak vagy 80%-a a permi alapnyelvre megy vissza. A rákövetkező fejtegetések (27 kk.) a permják nyelvjárásokat ismertetik: a) az északi (Kosza-Káma melléki) nyelvjárás (a Kosza a Kámának egyik jobboldali mellékfolyója) az l-es csoporthoz tartozik (az eredeti l minden helyzetben változatlanul megmarad); b) a déli csoport területén fekszik a KOMH IlepMímKHH ŰKpyr fővárosa: Kudimkar; ennek a területnek főfolyója az (ugyancsak a Kámába torkolló) Inyva folyó. Ez a kudimkar-inyvai nyelvjárás teljesen Z-nélküli, azaz az eredeti Z helyén minden helyzetben v-t (o: /3-t) ejtenek. A terület déli és délkeleti csücskében beszélt nyerdvai és onyi-i nyelvjárás azonban Z-ező nyelvű. — A két nyelvjárás (az északi és a déli) nemcsak az Z szempontjából tér el egymástól (itt igen tanulságos a vile 'fölé, reá' névutó alakja: "É. pizan vile 'az asztalra' ~ D. pizanve <C *pizan vive ; 1. alább. Eltérés mutatkozik a hangsúly és a szókincs terén is. Tájékoztatást kapunk a permják lakosság lélekszámáról is: 1926-ban a P. kerület területén 120 000 permják lakott, a permják területeken kívül lakó permjákok (a jazvai és zuzdai permjákokkal együtt) 17 ezren voltak (1. LITKIN Chresztomátiáját 10), így 1926-ban 137 000 volt a permjákok száma. Itt (34 kk.) vázolja azután a nyelvtan az egységes permják irodalmi nyelv kialakulásának történetét. A két nyelvjárás — mint láttuk — két végletet alkot. Az északi Z-es nyelvjárással szemben a déli nyelvjárás *>-s (o: ß-s) nyelvjárás (pl. Ë. lim 'hó', lez 'kék', nil 'leány', polni 'félni' ~ D. vim, vez, niv, povnj), sőt bizonyos hangtani helyzetben (magánhangzók, közt) ez a « ki is esik (pl. twis = irod. twlis 'tavasz', sua'vni = irod. sulwvni 'állni',. vo'ema = irod. vo'lema 'volt', deo = irod. cVelo 'ACJIO; dolog', még eredeti v esetében isc soe't = irod. sove't 'COBCT', zdoro'o — zdoro'vo '3A0p0B0 (köszöntés)'. Most tehát választani kellett a kettő között. Irodalmi hagyomány alig köthette meg az ebben az ügyben 1927-ben tanácskozó permják szellemi vezetők kezét, hiszen addig mindössze néhány