Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Erdélyi István: cirill 189

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 189 már csak 850-en voltak.) A szerző még megjegyzi, hogy a karjalaiul tudók valamennyien 50 éven felüliek, és ezek közül is csak néhány öreg használja még a mindennapos érintkezésben a karjalai nyelvet. A tartui egyetem —- P. ARISTE professzor kezdeményezésére — 1951-től 1960-ig kilenc nyáron szervezett kutatóutakat a valdaji karjalaiakhoz. Ezek 1953-tól kezdve P. PALMEOS vezetésével zajlottak le. A kötet anyagát a szerző egészében maga jegyezte le, jórészt közvetlenül hallás után, egy rövid részt pedig magnetofonszalagról. Ebben a mondathangsúlyt és a szüneteket is jelöli. A mű eltér a hagyományos szövegkiadványoktól: módszerében sokkal modernebb, a tárgyalt nyelvjárás monografikus feldolgozását adja. A bevezető részben a nyelvjárás részletes fonetikai (16 1.) és morfológiai (53 1.) leírását találjuk, s csak ezután kerül sor a szövegek bemutatására. A szövegek csoportosítása az adatközlőkhöz és az egyes falvakhoz igazodik. A szövegek észt nyelvű fordítással vannak ellátva. A szerző a Setälä-fele átírást használja, csupán az affrikáták jelölését egyszerűsíti (c, g, c). A szövegek tartalmukra nézve nagyobbrészt a mindennapi életből vett kisebbnagyobb elbeszélések, apró történetek, életrajzok, különböző munkafolyamatok leírása stb., de szép számmal találunk népi hiedelmeket, babonákat, továbbá közmondásokat, szólásokat, dalokat és meséket is. A külsőre is tetszetős könyvet számos, a nyelvmestereket, munkaeszközöket ós a festői valdaji tájakat ábrázoló kép díszíti. BERECZKI GÁBOR OqepKH MOpAOBCKHX AliajieKTOB TOM I. MoKH. CapaHCK, 1961. 396 1. —TOM II. MoKH. CapaHCK, 1963. 448 1. A két mordvin nyelv nyelvjárási szempontból mind ez ideig a legkevésbé tanulmányozott finnugor nyelvek közé tartozott. Pedig a mordvin nyelvjárások tanulmányozása igen fontos a finnugrisztika számára. Ezért üdvözöltük örömmel annak idején (1958-ban), hogy a Mordvin Tudományos Kutatóintézet elkezdte a nyelvjárások tervszerű tanulmányozását. Az eddigi kutatások eredményét foglalja magában az ismertetendő két kötet. A kötetekben levő tanulmányok beosztása nagyjából azonos: a nyelvjárás fonetikai és grammatikai (szófajok szerinti) sajátosságainak, az irodalmi nyelvétől eltérő jellegzetességeinek tárgyalása után hosszabb vagy rövidebb nyelvjárási szöveg következik. — A nyelvjárások részletes ismertetése helyett célszerűnek látszik, ha csak azokra az érdekesebb nyelvjárási sajátosságokra mutatunk rá, amelyek leginkább tarthatnak érdeklődésre számot a finnugor nyelvtudomány művelői részéről. 1. 0. 77. MapKoe: npnajiaTbipcKHÍí AHajieior 3p3H-MOpAOBCKoro H3biKa (I 7—99). Az Alatír-folyó melléki nyelvjárásban öt magánhangzó és huszonnyolc mássalhangzó-fonéma van. A nem-első szótagban általában az a, e, o magánhangzók szerepelnek, mert igen erős az i.> e, « > o tendencia. A mássalhangzó-rendszer fő jellegzetessége az -r\ fonéma jelentkezése, melynek az irodalmi nyelvben (ezentúl: ir. ny.) veláris szavakban -v, palatális szavakban -j a megfelelője (például: ir. ny. E ej, Alatíri er\ 'jég'. Az ir. ny.-től eltérő a határozott névragozás képzése. Míg az ir. ny. függő eseteiben -nt', -ni- elem jelöli a névszó határozottságát, addig az alatíri nyelvjárásban ét', -sí- (az alany eset mindkettőben -é végű). A részleges tárgy kifejezhető inesszivusszal is. A melléknév — az ir. ny.től eltérően — gyakran egyezik számban a főnévvel (például: part lómat 'jó emberek', ir. ny. : paro lómat'). Az ir. ny.-től eltérően gyakran használják a II. (körülírt) múlt időt és az infinitivus -ms képzője helyett a -ineks, -moks képzőt. — Markov munkájának igen értékes része az orosz fordítással közölt nyelvjárási szöveg. 2. B. ff. OőiedKUH: Orapo-TypAaKOBCKHÍí AHajieior3p3fl-MopAOBCKoro íi3biKa (1100—196). E nyelvjárás fonémaállománya azonos az E. ir. ny.-ével. Szabad hangsúly van. A nem-első szótag vokalizmusa alapján az ún. előreható-hasonulásos típusba tartozik. Ha az első szótag a, u-t tartalmaz, akkor a nem-első szótagban u-t találunk az ir. nyelvi o, i-t meg az ir. ny. e-je helyett. Nincs meg az ä fonéma (illetve egybeesett az e-vel, mégpedig akkor, amikor már befejeződött a szóbelseji magánhangzók asszimilációs folyamata). Az E. ir. ny. s > nyj.-i c. A jelenidő többes első személye: -tam (E. ir. ny.: -tano). 3. A. B. flKyuiKUH: J^paKHHCKHft AHajieKT 3p3H-MopAOBCKoro fl3biKa (I 197—293). E nyelvjárás beszélői „tiszta erzäknek" vallják magukat, nyelvükben mégis sok moksa vonás található. A nem-első szótagban ielentkező redukált magánhangzó azonban nem