Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Cseremisz szövegmutatványok 49

Cseremisz szövegmutatványok Az alább közlésre kerülő cseremisz szövegeket a Mari Autonóm Köztársaságba tett 1955-ös és 1961-es tanulmányutam alkalmával gyűjtött anyagból válogattam. A szövegek első csoportját a Pöt-jad (or. nerbiui) és Aizad (or. A3i>5Ui) falvakból valók alkotják. A két falu egy faluszovjetbe tartozik, egymástól 3 km távolságra terülnek el a Mari Autonóm Köztársaság déli részén, Kazánytól mintegy 45 km-re északnyugati irányban. 1955-ben még a Szotnuri kerületbe tartoztak, de később a Szotnuri kerületet egyesítették a szomszédos Morki kerülettel. A két falu nyelvjárása között csak lényegtelen eltérések vannak, ezért nem tartottam szükségesnek különválasztani őket. Szövegeim nyelve BEKÉ O., Mari szövegek I. joskar-olai nyelvjáráshoz tartozó Küksnur falu nyelvéhez áll a legközelebb, de jó néhány olyan, elsősorban hangtani vonással bír, amely megkülönbözteti őket az eddig ismert cseremisz nyelvjárásoktól. A magánhangzórendszer: Az o, ö, u, ü után csökkentett értékű hangként csak © állhat (és természetesen az első szótagbeli © után szintén pl..©*Z©í 'vannak'). Az © terheltsége az aizali szövegekben némileg még nagyobb mint a pöt-jaliakban. A labiális illeszkedés különösen Aizad faluban nagyobb fokú, mint az eddig ismert joskar-olai nyelvjárásokban. Például a határozói igenév ^en végződése (ami egyúttal múlt idő egysz. 3. sz. személy rag is) ö, ü után -ön : lökö'n 'berúgva', yüzlö'n 'dudálva', üoö'n 'vetve' stb. Az egysz. 1., 2. sz. jelen idejű igei személyrag -em, -et helyett ö, ü után -öm, -öt : üoö'm, üoö't 'vetek, vetsz'. A megfelelő birtokos személyragok ugyanígy labializ álódnak. Az egysz. 3. sz. -es igei személyrag ö, ü után -ö8 : pörőö's 'forog'. A szóvégi hangsúlytalan e, o, ö tökéletlenül artikulált hangok, de hangszínüket nem vesztik el teljesen. Részben ezért, részben pedig jelölési nehézségek miatt teljes hangoknak írom őket. Ha ugyanis a szóvégi o-t ©-val jelölöm, akkor két különböző fonémát — amely képzését tekintve egymástól erősen különbözik — jelölnék ugyanazzal a jellel. Az © fonéma erősen labiális, igen rövid nyílt o, a szóvégi o pedig gyengén labiális, tökéletlenül artikulált hang. Y. WICHMANN és BEKÉ Ö. cseremisz szövegeiben gyakran előfordul az © mindkét hang jeleként anélkül, hogy erre utalnának. Például WICHMANN malmizsi szövegeinek (SUSToim. LIX.) © hangja semmi esetre sem lehet azonos a jaranszki nyelvjárás (uo.) © hangjával, mert ennek a malmizsiben s felel meg. Az © és § fonéma egymást kizárja, egy nyelvjáráson belül nem fordulhat elő. 4 Nyelvtudományi Közlemények LXV 1.