Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Antal László: Tartalom, jelentés, megértés 439

440 ANTAL LÁSZLÓ univerzális mondatnak tekinthető, noha eredetileg a csillagászat partikuláris mondata volt. Az általános műveltség emelkedése — nyelvészeti szempontból — úgy fejezhető ki, hogy egyre több, korábban partikuláris mondat univerzális mondattá válik. Nézzük most meg, hogy e kétféle mondatok közül a nyelvtudomány melyeknek a tartalmát vizsgálhatja. Azt hiszem, az nem kétséges, hogy a partikuláris mondatok tartalmának vizsgálata részünkről szóba sem jöhet. Az egyes rész-tudományok vagy mesterségek mondatait tartalmi szempontból csak az illetékes szakemberek értik meg és vizsgálhatják. A csillagászat mondatait csak a csillagászok, stb. így a mondatok egy tekintélyes része esetében a tartalmi vizsgálatról a nyelvtudománynak eleve le kell mondania. Maradnak az univerzális mondatok. Ezek tartalmai közismert, mindenki által értett tartalmak. Ezeket éppenséggel a nyelvtudomány is vizsgálhatná, de legalább olyan jogon egy sereg más tudomány is. Miért éppen a nyelvtudomány vizsgálja őket? Ha ennek ellenére belemennénk, hogy a nyelvtudomány az univerzális mondatok tartalmát is vizsgálja, akkor az a fonák helyzet állna elő, hogy bizonyos mondatok tartalmát megvizsgálnánk, bizonyos más mondatok tartalmát viszont nem. Ám. ez esetben nem mondhatnánk ki minden mondatra érvényes megállapításokat. Nyilvánvaló, hogy a nyelvtudomány tárgya csak olyasmi lehet, amit a) minden mondat esetében meg tud vizsgálni, s amit b) csak a nyelvtudomány tud megvizsgálni. Mivel a partikuláris mondatok tartalmát nem tudja vizsgálni, s az univerzális mondatok tartalmát nemcsak ő tudja vizsgálni, a tartalom vizsgálata egyik mondattípus esetében sem lehet a nyelvtudomány tárgya. Most ismét osszuk fel két csoportra a nyelvközösségben elhangzó mondatokat. Az egyik csoportba azok a mondatok tartozzanak, amelyek nem a nyelvről szólnak, a másikba pedig azok, amelyek a nyelvről szólnak. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi mondatok a nyelvtudomány partikuláris mondatai. (Hisz minden tudomány felfogható bizonyos mennyiségű partikuláris mondat összességének.) Mármost felvetődik a kérdés, hogy a nyelvtudományt kitevő partikuláris mondatoknak van-e tartalma. Természetesen és szükségszerűen van. S ezek a tartalmak miben állnak, mire vonatkoznak? Láttuk fentebb, hogy a nyelvtudomány nem vizsgálhatja a mondatok tartalmát. Ebből következően a nyelvtudomány mondatainak a tartalma nem lehet a többi mondat tartalma — csak azok formája. A nyelvtudomány tehát csak saját, partikuláris mondatainak a tartalmát vizsgálhatja, saját mondatai viszont abban különböznek gyökeresen a többi partikuláris és univerzális mondattól, hogy tartalmuk a többi mondat formája. Ami tehát a többi mondat esetében forma, az a nyelvtudomány mondatai esetében tartalommá válik. A nyelvtudomány tehát olyan partikuláris mondatokból áll, amelyeknek — s ebben megegyeznek minden mondattal — formája van, de a tartalmuk is forma, más mondatok formája. Miért nem érdekli a nyelvtudományt e mondatok tartalma? Azért, mert e tartalmak a valóságot tükrözik, természetesen igen eltérő színvonalon és irányban. (Az univerzális mondatok tartalmi köre igen széles, de nem különösebben mély. A partikuláris mondatok tartalma mély, de általában a valóság egy-egy szűkebb aspektusára vonatkozik.) A nyelvtudományt viszont a valóságnak csak egyetlen része érdekli, s ez maga a nyelv. A tartalom nem tartozik a nyelvhez, csak úgy, amint azok az utasok sem tartoznak az autóbuszhoz, akiket az autóbusz alkalomadtán szállít.