Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3

A JELÖLETLENSÉG AZ URÁL-ALTÁJI NYELVEKBEN 41 III. A ragtalan határozók ,,A névragozás történetéből" című dolgozatomban (NyK. LVIII 63—95) részletesebben szóltam a ragtalan határozókról. Dolgozatom eredményei közül itt a következőket akarom előrebocsátani: „Ámbár a ragok használata és egyezése az uráli nyelvrokonság biztos pilléreinek egyike, egy eredetibb nyelvállapot maradványaképpen határozók ragtalanul is jelentkezhetnek, amikor is határozói funkciójukat csupán szintaktikai helyzetük határozza meg" (i. h. 74). Eredetileg ti. ,,a szó (tárgy, személy neve vagy jele) minden megkülönböztető jel nélkül a mindenkori helyzetnek megfelelően fejezte ki egyúttal az illető névszónak egy másik szóhoz (tárgy, személy vagy cselekvés nevéhez) való viszonyát. Vagyis a szó lehetett (későbbi értelemben) határozó is minden külön jel nélkül. Ez a ragtalan határozók kora. Ennek a legősibb kifejezésmódnak emlékei a mai nyelvhasználatban is megőrződött ragtalan határozók" (uo. 93 — 4). Régebben ugyan (pl. SIMONYI, BALASSA) ,,ragvesztett határozókat" láttak a ragtalan határozókban,' de már KLEMM felismerte, hogy egyes ragtalan határozók „ragtalan alakjukban ráértéssel válhattak határozóvá . . . Legtöbbnyire idő- és módhatározók fordulnak elő ragtalanul, s jellemző, hogy rendszerint oly szavak szerepelnek ragtalan határozóul, amelyek már maguk is időt, módot jelentenek; ekkor ui. az idő, a mód képzete oly élénk, hogy külön rag már nem is szükséges" (MTMond. 178). Ragtalan határozók azonban nemcsak a finnugor, ill. uráli nyelvekben fordulnak elő. Fent (a 8. lapon) is utaltunk már RAMSTEDTnek az altáji nyelvekre vonatkozó nyilatkozatára: ,,In diesen Sprachen können die Substantive, Adjektive und Adverbien nicht als besondere Wortklassen von einander unterschieden werden, denn dasselbe Nomen kann meistens sowohl als Substantiv wie auch als Adjektiv, und wenn es direkt zum Verbum gehört, auch als Adverb fungieren" (RAMSTEDT—AALTO: Einführung in die altaische Sprachwissenschaft II 22 — 3), vagy még határozottabban: a ragnélküli alapalak, „d. h. der Nominativ kann auch als Adverb stehen" (uo. 23). Igen tanulságos RAVILA megállapítása: „Besonders wichtig ist, dass der Nominativ im Altaischen ein gewöhnlicher Adverbkasus ist, also die Funktion des Instruktivs ganz wie die des Genitivs21 hat. Spuren ähnlicher Verhältnisse kann man auch uralischerseits finden." Persze hasonló volt a helyzet az indoeurópai nyelvekben is. Már fent idéztük BRUGMANN és SCHMIDT JÓZSEF megállapításait: „Was man den Stamm eines Nomens nennt, war eben ehedem selbst ein syntaktisch bedeutsames Wort, d. h. ein Wort, das im Satze eine bestimmte syntaktische Beziehung zu anderen Wörtern des Satzes haben konnte" (BRUGMANN, 21 Nevezetes és mostani tárgyunkkal kapcsolatban is említésre méltó vonás az is, hogy több urál-altaji nyelvben a genitivus (vagy á genitivusszá vált alak) is mindenféle viszony kifejezésére volt alkalmas. „Die Bedeutungsabschattungen, die der adnominale Genitiv z. B. im Finnischen hat, sind zahllos. Wir können kurzweg konstatieren, dass der Genitiv alle möglichen Beziehungen, die zwischen zwei Nomina herrschen, ausdrücken kann . . . Somit hängt die Bedeutung des Genitivs eigentlich nicht von dem Kasus selbst ab, sondern von den Wörtern, die im Genitiwerhältnis zueinander stehen. Es hat also keinen prinzipiellen Unterschied zwischen dem Genitiv und dem Nominativ gegeben" (RAVILA: FUF. XXVII 82). U