Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Papp Ferenc: A IX. Nemzetközi Nyelvész-Kongresszus előtt 226

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 227 valamint a nyelvelmélet modern formális-logikai alapjai. À 16 téma köré csoportosított szekció-ülések napirendjén (a kérdőív felsorolása szerint sorrendben) ott találjuk a matematikai nyelvészetnek és a fordításnak, az általános rendszer-elmélet és nyelvészet viszonyának, az amerikai indián nyelvészetnek, a nyelvatlasz-készítésnek, a lexikostatisztikának, a mondattannak, a rendszeres szemantikának, a stilisztikának, az indoeurópai nyelvészetnek, egyéb történeti és összehasonlító nyelvészetnek, az alkalmazott nyelvészetnek, a deskriptív nyelvészetnek, a fonetikának, a fonológiának, az onomasztikának és végül a nyelvészet és a pszichológia viszonyának a kérdéseit. Ugyanennek a körlevélnek egyik melléklete adta hírül az itt ismertetendő munka megjelenését. Ez a cikkgyűjtemény néhány hónappal később valóban meg is jelent. Mint a szerkesztők írják rövid előszavukban: a Nemzetközi Állandó Bizottság azért határozta el e könyv kiadását, hogy benne össze lehessen foglalni — még jóval a IX. Kongresszus megnyitása előtt — az utóbbi évtizedek eredményeit, főleg az egyes kutatási irányokat, illetőleg az egyes iskolákat (és nem az egyes országokat) véve alapul. Ez a kötet — az összeállítók sajnálkozására — nem tartalmaz anyagot a prágai iskolára vonatkozóan, de egy remélhető második kötetben ezt és egyéb hiányokat pótolni igyekeznek. Az egyes tanulmányokat (melyeknek nyelve kevés kivétellel az angol) a továbbiakban az eredeti sorrendben említem; a szerző neve után elhelyezett lapszám-jelölés nemcsak a könnyebb megtalálhatóságot, hanem — főleg — az arányok érzékeltetését kívánta szolgálni. M. Joos — mint ő maga mondja — az olvasó által nyilván elvárt bevezető, program-adó cikk helyett bizonyos általános szempontokat kíván nyújtani az egyesült államokbeli nyelvészet utóbbi évtizedeinek eredményeiről és legközelebbi perspektíváiról (11—20). Mivel véleménye szerint a tipikusan amerikai fejlődést az jellemezte, hogy majdnem mindig a gyakorlati feladatok megoldása adott lökést az elmélet mozgásának, először az alkalmazott ágakat, illetve közülük a nyelvtanítás problémáját érinti. Úgy látszik — minden eredeti különbség ellenére — e téren sok nálunk is aktuális kérdés vetődik fel az Egyesült Államokban. Egy 1958-as szövetségi kormányi rendelet értelmében valamennyi államban szigorítani kell a természettudományok, a matematika és a nyelvek tanítását. Az eddiginél sokkal hatásosabb oktatásnak akadálya az, hogy a gyakorló nyelvtanárok többsége nem ért a modern lingvisztikához, és féltékeny haraggal nézi, ha a nyelvész az ő dolgába bele kíván szólni. Már sajátosan amerikai problémát érint Joos, amikor rámutat arra, hogy miért nehéz az idegen nyelvek tanítása az Egyesült Államokban: a bevándorlók tömege igyekezett minél hamarabb elfelejteni anyanyelvét, hogy minél hamarabb „teljes értékű amerikai" legyen; az Egyesült Államok viszonylag teljesen el van szigetelve egyéb nyelvterületektől stb. — Az elméleti kérdések közül egyedül a transzformációs nyelvtant (vagy újabb elnevezéssel: konstruktív nyelvtant — Generatív Gr.) érinti részletesebben, a szerzőt mint neosaussuriánus tradicionalistát ( ! — neo-Saussurean traditionalisi), a módszer egyes következményei kissé megriasztják. W. PLATH (21—57) a matematikai nyelvészet kérdéseit négy fejezetre bontva tárgyalja: rövid bevezetés után (1.) a nyelv statisztikai (2.) és strukturális (3.) modellálásának problémáit, majd az alkalmazásokat (4.) taglalja. Rendkívül világos felépítésű, tömör értekezése, melyet gazdag bibliográfia tesz teljessé, igen jó áttekintést nyújt a nyelvtudománynak erről az ágáról. így a 2. pont alatt érinti a makrolingisztikai modelleket ZrPFtől kezdve MANDELBEOTOÜ át a legújabb kísérletekig; a stílus- és szerző-megállapítás érdekében folytatott vizsgálatokat YuLEtól ílERDANig és FuCKSig; CHERRY, FTJCKS és mások tevékenységét, mely információ-elméleti statisztikai modellek felállítására irányul. Ugyanitt, egészen CzEKANOWSKiig (1927) visszanyúlva utal a kvantitatív módszereknek a történeti és összehasonlító stúdiumok során történt közvetlen alkalmazására. A 3. ponton belül a nyelv halmazelméleti modeUjeit és a szintaktikai elemzésre javasolt modelleket érinti; az előzőn belül különösenCHOMSKYra és HARRisre hivatkozik — ismét a transzformációs elemzés kapcsán —, és éppen csak futólag említi KULAGINA ide vonatkozó fő munkáját (1958). Ezzel az aránnyal nyilván a szerző maga sem lehet megelégedve (alkalmasint nem jutott hozzá a szovjet anyagok jelentős részéhez). A halmazelméleti modellek terén szovjet kollégáinknak úttörő érdemei vannak, éppúgy, mint ezek alkalmazása terén a gépi fordításban, melyre PATH utalást sem tesz a 4. pont alatt. (Megjegyzendő: ugyanitt egyetértően és elismerően hivatkozik a prágai SGALL egy jelentős tanulmányára [1959], jóllehet összesen nem egészen két oldal állt rendelkezésére, hogy az alkalmazás egész problematikáját érintse.) Az egyesült államokbeli összehasonlító és történeti nyelvészetet WHATMOUGH (58—81) egy fiatalabb munkatársával közösen úgy ismerteti, hogy néhány oldalnyi bevezetés után az 1930—-1959 között megjelent munkák bibliográfiáját adja, nyelvcsaládok szerint csoportosítva. Amilyen rövid azonban a bevezetés, annyira friss és érdekes» 15*