Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

8 LOVÄNYI GYULA Megkezdődött Hunfalvy életének új, izgalmas eseményekben bővelkedő szakasza. Az országgyűlés 1849. január elején Pestről Debrecenbe menekült. Vele ment Hunfal vy is. És most indulnak el Hunfal vy levelei Pesten maradt feleségéhez. Ezek az írások híven érzékeltetik két kitűnő ember lelki és szellemi egybeötvözött­ségét. A január 9-i, „Édes kedvesem !" megszólítású levél beszámol a politikai eseményekről, beszél Görgeiről és Windischgratzről, s kijelenti: ,,Én elhatá­roztam, hogy ha az országgyűlés innen is kénytelen volna elmenni, azt többé nem követem. Már itt is kevesen vagyunk, hogy inkább szánakozást mint tiszteletet gerjesztünk a közönségben". — Január 13-i, hetedfél lapra terjedő levelében írja „Édes kedves Linikém !"-nek: „Egyébiránt hazám sorsa felett aggódom. Istenem, mi lesz belőle ! . . . A történelem fog egyszer ítélni s remény­lem, igazságosan fog ítélni". Utóiratként pedig: „Je vous salve mille fois, mon ange". Megemlíti azt is, hogy eltiltották a közlekedést Debrecennel. — 1849. január 25.: „. . . Hazánk eltipratik: de a' győzelem nem lesz a győzőké, kiket meg a' jövendő fog eltiporni. . . Fék van tollamon. Mert ha egyszer annak a bizonyos Linikének tarkát barkát tudtak írni, mennyit nem tudnék most. . . írni. . .". — Március 18-án értesíti sógorát: „Meine Frau ist den 15-ten dieses Abends vor 5 Uhr glücklich angekommen. Sie kam über Tokay, ohne irgend den geringsten Anstand zu finden. Sie hat mich freudigst über­rascht . . .". — Ezt a nagyszerű asszonyt tehát nem riasztották vissza a vesze­delmek: urához sietett. Hogy Hunfalvyné meddig időzött Debrecenben, nem tudjuk, május 26-án azonban még onnan ír bátyjának. Levelét Hunfalvy folytatja imígyen: „Sie [ti. a magyarok] haben alles versucht und welche Antwort erhielten sie? 'Mit Rebellen unterhandelt man nicht! — u. unbe­dingte Unterwerfung !' So spricht man nur zu einem Hunde. Die österr. Regie­rung war der Rebell, sie hat Wort u. Treue gebrochen — nun denn, so mussten wir sie hinauswerfen aus dem Lande, wie einen Hund, der wüthend geworden." — Egy Debrecenből apósa címére küldött kelet nélküli levél francia nyelvű. Azt az elhatározását, hogy nem megy az országgyűléssel, ha annak el kell hagynia Debrecent, később megváltoztatta. Naplója szerint Szegedre utaztában 1949. július 6-án Pesten, 11-én Tázlárpusztán járt. 15-étől kezdve 25-e utánig Szegeden, augusztus 1-től kezdve meg Aradon időzött. Augusztus 8-án azonban már Békéscsabán volt. Az augusztus 10-i terjedelmes levelet innen küldi feleségének. Ezt írja egyebek közt: „Tegnap előtt érkeztem ide . . . Szegeden nagy zavar volt: a' város nem volt előre értesítve a' kormány és a' képviselők eljöveteléről . . . Aradra mentünk, az annyit szenvedett Aradra". Beszámol az eseményekről, Kossuthtal, Görgeivel, Perczellel, Madarásszal, Táncsiccsal stb. foglalkozik. Megemlíti, hogy Steinerék — nyilván ők Hun­falvyné rokonai — szívesen fogadták, Steinerne sokszor köszönti. Aláírás: „ton amant P." Egy nappal később utóiratként fűzi a levélhez: „Meddig lehetek itt, nem tudom, mert az oroszok erre is vonulhatnak, s én nem akarom, hogy miattam bajba essenek Steinerék . . . Légy felőlem, kis szerelmes Mimim, nyugodtan, tudod, én szerencsés szoktam lenni. . .". — E tragikus napok utolsó levelét augusztus 18-án, Csabáról küldte „Ma mie!"-nek. Ezt írja benne: „Szegény hazánk sorsa el van döntve . . . 12-kén lemondott Kossuth, s Görgei lett dictator. De Görgei 13-kán megadta magát az oroszoknak, s így finita é la comedia . . . Én holnap reggel elindulok innen . . .".

Next

/
Oldalképek
Tartalom