Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)
Tanulmányok - Szántó Éva: cirill (ism.) 448
ISMERTETÉSEK — SZEMLE 451 mert véleménye szerint semmiféle defonologizáció nem lép fel. Hiszen világosan meg tudjuk különböztetni egymástól a neutralizáció következtében egybeesett fonémákat. A strukturalisták szerint a neutralizáció következtében nem a fonéma képviselője, hanem az archifonéma képviselője jelenik meg a szóban. Ebben a kérdésben ZiNDERnek az az ellenvetése, hogy az archifonéma egy viszonynak (relációnak) a kifejezésére szolgáló terminus technikus, mivel azonban a reláció nem. szubsztancia, az archifonéma nem lehet a beszédfolyamatban a szó szerves része. A beszédfolyamat elemzése azt mutatja, hogy míg a szóformára3 jellemző egy meghatározott fonémaállomány, addig nem lehet ugyanezt elmondani a lexémáról4 és a morfémáról. Ugyanannak a morfómának más ós más szóformában más ós más fonémaállománya van. Példának felhozzuk az orosz vod- (víz = viz = ) morféma fonémaállományát BOA (vot) Gen. Pl.; Boßa (VA'da Nom. Sg; BOAHHOÍÍ (vhd' u^'noij stb. Ezért helyes az AVANYESZOV által bevezetett új fogalom: a fonémasor.5 (Ebben az esetben az O/A/I> és t/d/à". A fonémasor a legrövidebb hangegység a morfémában. Csak azok a fonémák alkotnak fonémasort, amelyek részt vesznek a nyelv élő fonetikai alternációjában. Ez azt jelenti, hogy a morfológiai alternáció, ha történetileg fonetikai alternációk alapján jött is létre, ma már nem az. Az általános fonetika feladata az, hogy a nyelvész számára kidolgozza a nyelv fonematikus elemzésének általános elveit és módszereit. Az egyes nyelvek fonetikájának első és legfontosabb feladata, hogy megállapítsa a nyelv fonéma-állományát. A fonémaállomány megállapításánál az egész szókincset kell tanulmányoznunk, beleértve a jövevényszavakat is •— jegyzi meg ZINDER. Egy nyelv fonémaállománya nemcsak egyszerű summája az egységeknek. A fonémák meghatározott relációban vannak egymással, rendszert alkotnak. Ez a rendszerjelleg abban nyilvánul meg elsősorban, hogy amíg a fonéma-árnyalatok széles skálában váltakoznak, addig a fonémák közötti viszony (reláció) állandó marad. Ez a fonémák közötti reláció egyrészt a hangok fiziológiai-akusztikai tulajdonságai szerint állapítandók meg, másrészt aszerint, hogy miképpen használja fel őket a nyelv, vagyis nyelvi „tulajdonságaik" szerint. ZINDER bírálja TRTTBETZKOY oppozíció-elmélatét, mert ezen elmélet szerint a fonémák közötti kapcsolatot, ellentétet csak a fonémák akusztikai-fiziológiai tulajdonságai alapján állapítják meg. A fonémák közötti kapcsolatot viszont szintén két aspektusban kell vizsgálni: egyrészt akusztikai-fiziológiai aspektusban, másrészt fonológiai aspektusban. Az akusztikai-fiziológiai aspektus vizsgálatában a következő kérdések merülnek fel: 1. mi köti össze vagy határolja el egymástól a fonómapárt (itt egyjelentcsű és többjelentésű oppozíciót különböztet meg a szerző),6 2. mi köti össze vagy határolja el az adott oppozíciót a többitől (itt tipikus és izolált oppozíciót különböztet meg ZINDER).7 Példák (az orosz nyelvből): I, a) zöngés-zöngótlen; nasalis-orális stb. b) p—1 (semmi közös elemet nem. tartalmaznak) p—d (zöngétlen, bilabiális-zöngés, illabiális) II. a) s—z (s—z, t—d, k-—g stb.) b) c-c; s—x (az oroszban erre az oppozícióra több példa nincs). Ha fonológiai aspektusban vizsgáljuk a fonémák közötti relációt (vagyis azt a kérdést, hogy hogyan használja fel a nyelv ezt vagy azt a fonémát), akkor a következő kérdéseket kell megvilágítani: 3 Szóforma — cnoBO<J)OpMa — egy konkrét szó akármelyik konkrét nyelvtani alakja. 4 Lexema REFORMATSZKIJ meghatározása szerint egy szó valamennyi grammatikai változatának összege. Lásd tőle BßeAeHHe B fl3HK03HaHHe 1. 1955. 196. lap. . 5 Részletesebben lásd NyK. LXH, 191. 6 OAH03HaHHbie H MHoro3HaMHbie npOTHBönocTaBJieHHfl. Trub. term.-jában privative és äquipollente Oppositionen. 7THromHbie H H30JiHpoBaHHbie npoTHBOnoCTaBJieHHfl. Trub. term.-jában proportionale és isolierte oppos.
