Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)
Tanulmányok - Ruzsiczky éva: Kazinczy Ferenc levelezése XXIII. (ism.) 249
250 ISMERTETÉSEK — SZEMLE lemmel3 a' görög neAevofia-tól eredhet. De Te minden kétségeimet eloszlattad..." (1812. K. Jankovich Miklósnak: Lev. XXTTT. 212); „Ámbár a' cza terminatio tót, és annak a' mi mellé ragasztatik, asszonyi nemét jelenti- (noha néha csak diminutivum, mint Mancza, Katicza etc.) én az Apácza szót még is az Abbatissától vonnám le,4 's a' pénzt nem a' pengéstül, hanem a' penyáz-tól pensától. — A' font bizonyosan a' Pondótól jön, de a' német Pfund által; mint csaknem minden mérték' neme ezektől a' nálunk kalmárságot űzött emberkéktől.5 A' fontnak, órának negyedrésze fertály, a' Vierteltől; meszszely a' Nösseltől; réf a' Reiftől, sing a' Schientől etc. A' Guta Articulusban szerettem volna említve látni a' franczia Goutte szót, hol az köszvényt jelent; 's a' narancsnál az olasz hasonló hangú 's értelmű5 szót" (uo. 213—4). A megjegyzésekbe foglalt szóegyeztetések közt akadnak helytállók vagy legalább jó nyomon járók is, aránylag elég szép számban (gondolok az idézettek közül a font, a fertály, a réf, a sing, a narancs szavakra s a 2. levélhez mellékletül csatolt listán említettek közül a furfang és a piac, illetőleg a doh, zabola, abroncs, asztag kacagány, Mg szavakra; vö. SzófSz.6). Szembeállításul érdemes megemlíteni: ekkor a kortársak közül még többen is űzték a naiv etimologizálást. Erre kötetünk 5858. számú leveléből is idézhetünk egy példátlan példát. Nevezetesen Kollár György — ,,a' Tek. Marczibányiana Pundationn feltett kérdések közül, ezen kérdést : Mimödon lehetne egy tökélletes Magyar Lexicont, sat. készéteni", elmélkedése tárgyául vévén ,,Négy Esztendei tartós és mély elmélkedés" után annak az ,,igazság"-nak igyekszik hosszas s teljesen tudománytalan érveléssel hitelt s Kazinezytól támogatást szerezni, mely szerint: „Minden szók az egész emberi Nemzet nyelvében egy szóból származtak; és minden betűk egy betűből"; „hogy a Magyar Nyelv. Első eredeti Nyelv. Vagy hogy minden Nemzet Nyelvének azon Négy fő gyökéren kellett fundáltatni ; melj négy fő gyökér mind a mái napig elő [= élő?] szó Magyar Nyelvben" (1823. Kollár György K.-nak: Lev. XXIII, 325—9). 2. A nyelvművelésben újra meg újra előkerül a norma kérdése, közelebbről nézve egyebek közt az, hogy vajon egyes vitás kérdésekben a logikát vagy a nyel v s zokást illesse-e a döntő szó joga. Kazinczy rendesen az utóbbi javára döntött. Ám olyan részletesen, mint kötetünk egyik levelében, sehol máshol nem fejtette ki — legalábbis tudtommal — a nézeteit. Érdemes idézni: ,,a' nyelv dolgában nem a' szokás az első törvény-hozó hatalom: de bajos meghatározni áltáljában, meddig szabad ezen Ursupator' [!] hatalmát meg tagadni, mert minden nyelvben, még a' görögben is respectáltatott mindég makacs és szabad-kéjü uralkodása 's mi lesz nyelvünkből, ha valahol az hibáz, mindenütt kivetjük ólom jármát? Én eggy hatalmat ismerek, melly ennek Despotismusát gyengítheti — az ízlést, melly felől Adelung, Német Grammatikájának előszavában olly helyesen beszél. A' hol csak a' philosophia ellenkezik a' szokással, ott nem birok elég bátorsággal minden esetekben felkelni ellene; de a' hol a' logicával eggyütt jár az izlés, már ott ejurálom az Ő hatalmát. Engedj egy példát felhoznom a' Horvát' munkájából: ő e' szót vox eius így írja, 's minden bizonnyal így mondja is: szova; a' mint gondolom azért, mert a' Zó-ból lett lova, nem lava. De a' sdból 's /óból nem sova 's jova lett, hanem sava és java miért ne lehessen tehát a' 62»ból a' szokás szerént szava ? — Hlyen a' kisebb (a' szokás szerént kissébb) etc. Rájnis a' jóból csináll jóbb-ot, holott a' szokás jobb-nak mondja. Szépebb-nek kell-e mondanom a' szebbet azért, mert az analógia úgy kívánja ?'S mint tészük így philosophicusabbá' ugyan, de egyszer-'smind véghetetlenül steif-fá is nyelvünket, leg alább addig, mig az egész nemzet hozzá szoknék újításainkhoz. Én azt tartom, hogy igen helyesen cselekedte azt a' francz nemzet, hogy a' maga nem philosophica orthograpfiáját meg nem változtatta; noha azt cselekednie nem volt nehéz. Anomáliákkal minden nyelv' grammatikája tele van: miért ne legyen tehát a' mienkben is" (1809. K. Vitkovics Mihálynak: Lev. XXILT, 168). 3. Már volt alkalmam rámutatni: Kazinczy igen fontosnak tartotta, hogy az irodalom művelői ism er jék a nyelv, a helyesírás törvényeit, legyenek tudós ismerői a nyelvnek. De talán mégsem fölösleges — márcsak a dolog mindig időszerű voltánál fogva sem — megemlíteni: a II. pótkötet levelei többjében, miként a Levelezés I—XXH. kötetének számos helyén, igen szigorúan megrótta azokat, ak.k grammatikai, helyesírási ismeretek nélkül tollat mertek venni a kezükbe. Fáy Andrásnak például ezt írta: ,,Uram Öcsém is felette hátra van a' Grammatica', Ortho-4 N. B. Végső fokon az EtSz. is a latin-görög abbatissa-tól eredezteti. 5 Az én kiemelésem. 6 Csak jegyzetben említem meg: az egyeztetett szavak közt ott találjuk a pohos-t is (XXHI, 214), melyre a SzófSz. 1835-ből, Kassai szótárából idézi a legkorábbi adatot.
