Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

10 LOVÁNYI GYULA Szily megállapítását egy olyan adatra alapítja, amelyet Fraknói nem ismert. Ez Hunfalvynak 1850. július 13-án Késmárkról Toldyhoz intézett levele. A levél egy részét így idézi SZILY (i. h. 4): ,,'Nem gondoltam — írja Toldynak — hogy ez [ti. a kegyelem] oly hamar ós ekként történjék' ".6 SZILY idézetéből arra is lehet következtetni, hogy Hunfalvy egyénileg kapott amnesztiát. Az idézett azonban — a kisebb hibákat figyelmen kívül hagyva — csonka: hiányzik a mondat első fele, s ez okozza a félreértés lehetőségét. A hivatkozott 1850. július 13-i levél (Akad., i. h.) idevágó mondata a maga egészében ugyanis így szól: „Tudósításod a' volt képviselők sorsának eldöntéséről két okból lepett meg, mert nem gondoltam, hogy az oly hamar és akként történjék." Nyilvánvaló tehát: Hunfalvy nem egyénileg kapott kegyelmet, hanem sorsa a többi képviselő sorsával együtt dőlt el. A korabeli újságokat vizsgálva meg is találjuk az erről szóló határozatot. A Magyar Hirlap 1850. július 25-i számának „Hivatalos rész" című rovatában ugyanis azt olvassuk, hogy Ferenc József ,, . . . a minisztertanács előterjesztésére legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, hogy a magyar országgyűlési képviselők s forradalmi kormánybiztosok közöl [!] kevésbbó terhelt 209 egyén ellen folyamatban levő haditörvényszéki eljárás azonnal megszüntessék." Ennek az újságnak 1850. július 28-i száma meg közzéteszi a 209 „egyén" névsorát. Minő díszes neveket tár elénk ez a jegyzék ! Fölsorakoztatják benne Hunfalvy Pál mellett a többi közt Kazinczy Gábort, Nagy Ignácot, Ordódy Pált, Szász Károlyt, Tanárky Gedeont és — Vörösmarty Mihályt.7 1850 tavaszán Késmárkon tartózkodott Hunfalvy. Úgy látszik, 1849 Őszén ment vissza Pestről Késmárkra, korábbi állandó lakhelyére. Felesége is vele mehetett, mert 1850-ből nem találunk hozzá intézett leveleket. 1850. április 6-án írja Toldynak (Akad., i. h.): „. . . még nem tartozom azok közé, kik szabadon járhatnak kelhetnek. Nincs útlevelem . . .". De ha lehettek kételyek a bujdosás dolgában, teljesen eloszlatja őket a „k. k. Militär distriktskommando in Kaschau" 1850. június 29-i átirata „An den k. k . Magistrat der freien Stadt Käsmark". Ez közli a Hunfalvyné bútoraira fennálló zárlat megszűntetését: „Infolge eines durch den gewesenen Herrn Professor und Landtagsdeputirten Paul Hunfalvi [!] beim Militärdistrikts Kommando vorgeweisenen Bescheides des Pester Militär-Distriktes vom 17. Aptil d. J. . . .". Vagyis Hunfalvy személyesen mutatta be a pesti katonai parancsnokságnak 1850. április 17-i határozatát, amelyet persze nem szerezhetett volna meg, ha bujdosásban lett volna. A „gewesener Herr Professor" egyébként azt jelenti, hogy Hunfalvy nem foglalhatta el újra a késmárki főiskola igazgatói állását. Hunfalvy egyénisége mindenképpen ellenkezik azzal a föltevéssel, hogy tőle ered a csabai és az azt követő napoknak bujdosássá való minősítése. FEAKNÓI valamiképpen félreérthette és helytelenül foglalta egybe a Hunfalvytól közölt részleteket. Ám Hunfalvy nem igazíthatta ki Fraknói értelmezését, 6 Az idézet második mondatát elhagytam, mivel nem befolyásolja a bujdosás kérdésének eldöntését. 7 A Toldynak szóló július 13-i levélnek 16-i utóiratában ezt írja Hunfalvy: „Vártam az ítéletek vagy határozatok hivatalos közlését, de mind eddig hiába. Nem tudok egész Késmárk városában a' hivatalos pesti lapokra akadni — nem járatják, ennyire rajok untak !". — Pesten alkalmasint már július elején tudtak az amnesztiáról; hivatalosan azonban csak július 25-én tették közzé.