Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Papp László: Végh József, Őrségi és hetési nyelvatlasz (ism.) 172

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 173 I 1. BÁBCZI GÉZA, a magyar nyelvatlasz-munkálatok irányítója írt előszót a kötethez. Ebben a táji nyelvatlaszok általános problémáiról ír, s méltatja VÉGH munkáját. VÉGH bevezető tanulmánya tizenegy fejezet, de aligha tekinthetjük egyszerű bevezetésnek atlasza megértéséhez, mert jóval többet nyújt ennél. Bár elvi fejtegetéseit mindig saját anyagához és problémáihoz kapcsolja, állandóan szemmel tartja a nemzetközi és hazai dialektológiai irodalom eredményeit, problémáit és módszerbeli eljárásait, kritikus szemmel foglal állást mind ezekben a kérdésekben, mind különösen a táji nyelvatlaszokkal kapcsolatos problémákban. 2. Az I. fejezet Táji nyelvatlasz — nagy atlasz címen a következőkről szól : ismerteti a magyar nyelvtudományban felmerült táji nyelvatlasz-terveket (11'—2), szól a táji Tiyelvatlasz feladatairól (12—7), ennek kapcsán a külföldi irodalom tükrében bemutatja a román és a német nyelvterületen végzett ilyen irányú munkálatokat. Külön szakaszt szentel K. JABERG nézeteinek (18—20), majd a készülő Magyar Nyelvjárások Atlaszának jellegéről (20—1), saját atlaszának céljáról és a MNyA.-hoz való viszonyáról ír (21—2). Megállapítja, hogy a táji nyelvatlasznak •— így saját atlaszának is •— többet kell nyújtania, mint a nagyatlasznak, persze nem azzal, hogy több kérdéssel dolgozik, hanem azzal, hogy nyelvi szociológiai (és részben biológiai), továbbá általános nyelvészeti szempontból pontosabb, részletesebb, kimerítőbb tájékoztatást ad. Hosszú idő óta a vitatott s még ma sem eldöntött kérdést boncol a következő fejezetben (A nyelvjárások és nyelvjáráshatárok). A nyelvjárások kérdésének vitája (23—6) a tagadók és az igenlők véleményének bemutatása és mérlegelése alapján VÉGH JÓZSEF számára ebben a mondatban zárul: ,,A helyi nyelvjárás . . . nemcsak a legkisebb nyelvjárási egység, hanem a valóságban meglevő viszonylagos nyelvi egység" (26). A nyelvjárási egységeket három csoportba sorolja (26—41), egyúttal olyan terminológiai javaslatot is ad, amit érdemes elfogadni és nyelvjárási tanulmányainkban használni: helyi nyelvjárás, nyelvjárás, nyelyjáráscsoport. A nyelvjárások elhatárolásáról szólva -— a nyelvjárást tagadókkal szemben •— hangsúlyozza, „hogy a lényeges és nem lényeges kérdésének eldöntésében csupán az lehet a szempont, hogy melyek a nyelvjárások elkülönítő sajátságai. Egy-egy nyelvjáráscsoporton belül egyes nyelvjárások néha egészen kis hangtani kérdésekben különböznek egymástól" (42). A III. fejezet bemutatja az Őrségi és hetési nyelvatlasz kutatópontjait (43-—6): körülbelül 500 km2 területen, a nyugati nyelv járáscsoporthoz tartozó, Vas és Zala megyében fekvő 47 kutatópontot vizsgál; atlaszának hálózata teljes sűrűségű. Minthogy a térképek ismertetése során •— helykímélés céljából — a kutatópontokra én is csak számmal utalok, felsorolom őket abban a sorrendben, ahogy a térképen szám szerint következnek: 1. Csörötnek, 2. Bábagyarmat, 3. Hegyhátszentmárton, 4. Ivánc, 5. Felsőmarác, 6. Farkasfa, 7. Kondorfa, 8. Viszák, 9. Őrimogyorósd, 10. Szőce, 11. Zalaháshágy, 12. Szalafő, 13.1spánk, 14. Kisrákos, 15. Szaknyér, 16. Hegyhátszent Jakab, 17. Oriszentpéter, 18. Nagyrákos, 19. Pankasz, 20. Felsőjánosfa, 21. Zalalövő, 22. Csöde, 23. Szatta, 24. Dávidháza, 25. Kercaszomor, 26. Bajánsenye, 27. Kerkáskápolna, 28. Magyarföld, 29. Ramocsa, 30. Kerkafalva, 31. Kerkakutas, 32. Szenterzsébet, 33. Magyarszombatfa, 34. Gcdörháza, 35. Vélemér, 36. Szentgyörgyvölgy, 37. Márokföld, 38. Nemesnép, 39. Eendvajakabfa, 40. Baglad, 41. Résznek, 42. Bödeháza, 43. Gáborjánháza, 44. Szíjártóháza, 45. Zalaszombatfa, 46. Belsősárd, 47. Külsősárd. Ebben a fejezetben foglalkozik még az őrségi és hetési lakosság életkörülményeivel (46—8), a IV- fejezetet pedig a gyűjtendő anyag kijelölésének problémáival tölti ki. Igen fontosnak és lényegesnek tartom azt, amit a törzskérdések (a minden magyar táji nyelvatlaszra kötelező kérdések) és a helyi kérdések arányáról ír. Saját atlaszában 100 törzskérdés és 178 helyi jellegű kérdés van, de véleménye szerint — már a gyűjtőmunka tapasztalata alapján •— 2:1 vagy 3 : 1 arány a helyi kérdések javára bátran ajánlható volna minden táji nyelvatlasz számára. Atlaszának 278 kérdése így oszlik meg: 82 hangtani, 136 alaktani, 60 szóföldrajzi kérdés. A térképek áttanulmányozása engem is arról győzött meg, amit maga a szerző is kiemel a bevezető tanulmánynak ezen a helyén, hogy hasznosabb lett volna kevesebb jelenséget vizsgálnia, de bővebb példatárral. A következő táji nyelvatlaszok ebből is okulhatnak. ,,Az ŐHA. hangtani és alaktani szempontból — olvashatjuk még ebben a fejezetben — kb. olyan gazdag anyagú, mint a MNyA. (a helyi érdekű jelenségeknek és példaszavaknak az aránya még nagyobb), a szakszókincs és az alapszókincs szempontjából azonban lényegesen kevesebbet nyújt, mégis szóföldrajzi szempontból is sok érdekes problémára rámutat a 60 lexikális jellegű kérdés" (56).