Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73
86 PŐNAQ-T IVÁN Starker, stiller, an den Rand gestellter Leuchter: oben wird die Nacht genau. (Rilke, An den Engel) Die Sterne erschraken so weiß. (Heym, Halber Schlaf) Élesen elüt a banális, észrevétlenül elsikkadó dedikációktól az a paradoxális ajánlósor, amit Apollinaire írt egy levél alá. tout terriblement Guillaume Apollinaire 18 A szövegben kurzív szedéssel kiemelt szavak enyhe sokk ütésként érik a várakozásában megcsalt olvasót, aki kénytelen megpillantani a csillagok fehér fényét, mert az erschraken so után sokféle határozóra (sehr, fürchterlich stb.) számíthatott, de erre nem. Fel figyelünk a villák, tányérok csörgésére és ugyanazt a szomorú monotóniát, fájdalmas szürkeséget érezzük ki belőle, mint Tóth Árpád. Megakadunk a pontos (genau) szón, amikor a költő a leszálló estével, a beálló éjszakával hozza kapcsolatba szokatlan módon. Az éjszakához inkább a sötét, vaksötét,- holdfényes, csillagos melléknév „tartoznék". Ha pedig a pontos szóhoz keresünk szavakat, pontos emberre, pontos órára gondolnánk. A félig kitalálható szó félfigyelmünket köti le. Csak félig halljuk szinte. Jelzi éppen, hogy két sablon, két képlet (csillagos és sötét éjszaka, pontos és pontatlan óra vagy ember) közül melyik érvényes jelen esetben. A váratlan pontos-t hiánytalanul észleljük, mert különben nem tudnánk megoldani az újszerű feladatot, a pontosság és az éjszaka fogalmának integrálást. A pontos szó lehetséges jelentésárnyalatain végigfutva, hallott és olvasott mondatok között keresve, megállunk azoknál az eseteknél, amikor a jelző rezonál a versbeli éjszaká-ra,. Például az ilyen mondatnál: ,,Nem látom pontosan a szélét" vagy „Pontosan tizenhatan voltak ott". Azt is meg kell állapítanunk, mi az a közös elem a jelzett szóban és a jelzőben, amely a rezonanciát lehetővé tette, más szóval, hogyan illeszthető össze, a szokatlan módon egymás mellé állított két szó. Alighanem olyan éjszakáról hallunk, amikor pontosan, élesen kirajzolódnak a tárgyak körvonalai, elég sötét van már ahhoz, hogy pontosan lássuk a csillagokat, és így tovább. Megközelíthető a szokatlan jelző más gondolatsoron keresztül is. Kiindulhatunk a genau szó 'szabatos' jelentéséből is (amikor az a pontos, amiről egy pont sem hiányzik: mettre les points sur les i). Amikor élesen, pontosan látok egy arcot, azt látqm éppen, ami az arcot jellemzi, más arcoktól megkülönbözteti. Az éjszaka is akkor pontos, amikor jellegzetes: teljesen éjszaka már, igazi, valódi éjszaka, annak minden jegyét magában foglalja. Pontosan az már, amit éjszakának nevezünk, kimeríti az éjszaka fogalmát, pontosan, hiánytalanul eleveníti meg. (Erre a plauzibilis interpretációs lehetőségre és más hasznos szempontokra Szálai Sándor hívta fel a figyelmemet. Ezúttal is köszönöm szíves támogatását.) Ez az intellektuális folyamat esetleg a másodperc tört része alatt zajlik le, talán át sem lépi a tudat küszöbét. Ez is elég ahhoz, hogy a jelzőt,,élményszerűnek" érezzük, hiszen élmények felvonul-18 Poètes d'ajourd'hui 8. Guillaume Apollinaire. Paris 1947, 222.
