Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

A HANG ÉS A SZŐ HÍRÉKTÉKB A KÖLTŐI NYELVBEN 83 Femme à jamais quittée, ô oui! reçois ici, Non sans l'expression d'un injuste regret, L'insulte d'un qu'un seul remord ramènerait. (O, la Femme. . .) A recevez Vexpression de kezdetű levélsémát kölcsönzi a ,,Parfait Secrétaire" -ból, hogy a gyűlölet nagyon is eleven kifejezésévé változtassa a tisztelet hűlt helyét őrző klisét. Hogy a megszokottól való eltérés, a nagyobb entrópia szervesen hozzátartozik a költészethez, ez a felismerés egyidős a poétikával. Aristoteles szemére veti Ariphradésnek, hogy „jogtalanul mókázik a tragódiaírókkal, hogy olyan nyelven írnak, amilyent senki sem beszél", hiszen a költői nyelv szépsége szorosan összefügg a kifejezések szokatlanságával. Beszédes példák segítségével világítja meg, hogyan vész el nyomtalanul a vers szépsége, amint a szokatlan szót egy redundensebb formával cseréli fel az ember. (De arte poetica liber. XXII. Geréb József fordításában idéztem: Budapest, 1891. 67 és kk.). 4. A költői közlés nagyobb entrópiája nyilván összefügg a vers írott jellegével. Verba'volant. . . Ez azt is jelenti, hogy a kimondott szó visszavonhatatlanul elhangzott, megmásíthatatlan. Könnyebben javíthatunk márványba vésett szövegen, mint kimondott mondatokon. A társas együttlét ritkán tűri meg a csendet. Lépten-nyomon rákényszerülünk, hogy alapos megfontolás, sőt alapos ok nélkül mondjunk valamit. FRIEDA GOLDMAN EISLER vizsgálataiból tudjuk, hogy a beszédszünetek időtartama arányos a szünetet követő közlés informatív értékével.12 Az írott közlés esetében ezek a nekirugaszkodások (hésitation pauses) az emberi élet határain belül tetszőlegesen megnyújthatok. Tanulságos, amit erről Heine kortársának, Ferdinand Hillernek emlékezéseiben olvasunk: „Sokszor kérdezték tőlem, vajon ugyanolyan szellemes volt-e Heine beszélgetés közben, mint írásban. Hisz ez képtelenség lett volna! Amikor valamelyik nap meglátogattam, éppen íróasztalánál ült. Kivácsi pillantást vetettem az előtte fekvő papirosra. Alig akadt egyetlen sor, melyet át ne húzott volna, s fölébe ne írt volna egy másikat. »És az emberek ihletről, megszállottságról és effélékről regélned« — szólt gúnyos hangon... Az író igyekszik a legfinomabb szellemi szőlőszemekből egy pohár bort kisajtolni számunkra. Mi sem természetesebb, mint hogy az a bor, mely a maradék szőlőből készült nem éri el ezt a minőséget."13 Mallarmé évtizedekig formálta, tömörítette verseit. Tudatosan arra törekedett, hogy minden banális, nélkülözhető (redundens) elemtől megtisztítsa a költeményt. ,,Je t'envoie enfin ce poème de L'Azur que tu semblais si désireux de posséder. Je l'ai travaillé ces derniers jours, et je ne te cacherai pas qu'il m'a donné infiniment de mal — ... Il m'a donné beaucoup de mal, parce que banissant mille gracieusetés 12 „Pauses and transition probabilities appear in conséquence mutually related; predictability, i. e. high transition probability (or redundancy) and fluency being as closely linked as pauses and uncertanty of prédiction (or entropy)." Speech Production and Information: The Quarterly Journal Expérimental Psychology X (1958), 103 k. Vö. még: The Predictability of Words in Context and the Length of Pauses in Speech: Language and Speech I (1958), 226 kk. 13 Vö. Gespräche mit Heine. Hrg. von H. Houben. Frankfurt 1926, 208 k. 6*