Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Gulya János: A manysi nyelv szóvégi magánhangzóinak történetéhez 33

50 GULYA JÁNOS dik szótag hangsúlyos" (E. ITKONEN: i. h.). Az is ismeretes, hogy a manysi nyelvjárások közül a tavdai került a legerősebb tatár befolyás alá. (Vö. KANNISTO, TLW. 221 stb.) Feltehető, hogy e nyelvjárásban a hangsúly is — mint az udmurtban és az egyik legkeletibb mari nyelvjárásban (E. ITKONEN: i. h. 10) —tatár hatás következtében tolódott a második szótagra, gyakorlatilag sok esetben, a szó végére (vö. MŰNK., VNyj. 255—6).33 Ez az áttolódott hangsúly pedig, legalább is hosszú Időre, megőrizte a szóvég épségét, megakadályozta a szóvégi magánhangzó lekopását. Ebben az esetben olyan jelenséggel van dolgunk, melynek következtében valamely idegen nyelv hatására egy másik nyelv régebbi, archaikusabb állapota őrződött meg.34 GULYA JÁNOS 33 A tavdai hangsúlyt E.

ITKONEN is (i. h. 11) kései mechanikus eltolódás eredményének tartja. 34 Ez volt az oka annak is, hogy a permi nyelvek közül a szónak a komihoz képest eredetibb (szóvégi rnagánhangzós) alakját szintén a tatár (hangsúly) hatása alá került udmurt nyelv őrizte meg. (Vö. LAKÓ GY.: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói, 52.)