Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Manysi szövegmutatványok 23

30 KÁLMÁN BÉLA Boldogult István nagybátyám feleségét ellopták. Körülbelül két-három hétig éltek együtt, akkor elment kerítőhálóval halászni a vörösfenyő-homok -pártra, feleségét otthon hagyta. Az emberek másnap nézik, délről, a mi falunkból egy kis csónak tűnt föl. Közel ért — [hát] a Szuri-falusi nagybélű Ványka. ők (ő) nagybátyámmal barátok voltak. — Hej, te meg honnan [jöttél]? Milyen szél, milyen ár hozott ide?! — megcsókolják, megölelik egymást. Nagybátyám a nagybélű Ványkát főtt-étellel (üsttel) eteti, teával itatja. Én akkor a nagybélű Ványka kis csónakát nézvén észrevettem: a kis csónak fenekén ángyom fekszik, fölül gyékénnyel letakarva. {Az a] gondolatom támadt: szaladok, szólok nagybátyámnak! — Aztán meggondoltam: talán eladta a feleségét nagybélű Ványkának: szégyenbe jutok, közben szükségtelenül ki is kapok. Hát nem szóltam. Nagybélű Ványka gyorsan beszállt csónakjába, elment. Estefelé beszéd közben többek közt mondtam: ,,Szegény ángyunkat ellopták, vagy eladták?" Akkor [nagybátyám] megragadott: „Te ilyen-olyan fejetlen ostoba, miért nem szóltál akkor [azonnal] ? Én a csónakjával együtt szétvertem volna !" A gyerekek nagy nevetéssel nevetnek, akkor egy kisfiú megkérdezi az. apót: — Miért más ember feleségét lopta el nagybélű Ványka ? Hát lány nem volt elég? ,, Aj jaja, abban az időben vagy lány nem volt elég, vagy asszony nem volt elég. Bár sok lány volt akkor, a lányért sok pénzt kellett fizetni, de a férjes asszonynak nem volt ára. Ezért. lopta nagybátyám más embertől a feleségét, tőle meg ezt az asszonyt nagybélű Ványka lopta el. Az asszony is furcsa teremtésnek született. Hét emberhez ment [így feleségül]. Ezért lipi-nek nevezték el. Annak az asszonynak egy fiára emlékszem. Ha kutyáit szólítani kimegy, sohasem kiáltja [nekik]: lipi (közönséges kutyanév) — mindig csak: kutyus, kutyuska (csak a kölyökkutyákat szokás így szólítani)!" Jegyzetek. Közlő: LeonyidTaraszovics Kosztyin 22 éves főiskolai hallgató az Ob menti jálp-üs ('Szent város', Be>KaKapbi) faluból. A szöveget 1957. nov. 27-én mondta mikrofonba, szalagról jegyeztem le. — 1. kârjk 'az apa öccse'. — 2. A %on szó a chantiban annyit jelent: 'has'. Gúnynév. — 3. Viszonosságot kifejező rag. — 4. Ványka szokatlan irányból, nem a saját faluja felől, hanem az ellenkező irányból^ a nagybácsi faluja felől érkezett. Közben ugyanis a faluból ellopta a nagybácsi feleségét, aki egyedül volt otthon. Még volt annyira szemtelen, hogy ezek után vendégül láttatta magát a nagybácsival, aztán hazaevezett az újonnan szerzett feleséggel. — 5. A -riá rendszerint sajnálkozást kifejező képző. — 6. A Wpi bozontos szőrű, fölálló fülű kutya, általában szánhúzásra használják. Van köztük sok csavargó kutya, aki ahhoz áll be, odamegy, ahol enni adnak neki. 6 ämsdt 1. ppnke puAp, kakre sàjt — sowaA pudp. 2. ârds-wàtà yôsà no A — sàj-pùt. 3. kole wa't'i, soyre&pe %oysà — sâkàA'kà.