Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Uráli és altaji összehasonlító szintaktikai tanulmányok 213
234 FOKOS DÁVID '„a másik asszony (tk. asszonyod) hová ment?" [kérdezik az egyik asszonytól]. — „A másik asszony (tk. asszonyom) hová menne?. . .' " [feleli a kérdezett asszony]. Hasonló használatra indoeurópai nyelvekben SPITZER LEÓ mutatott rá „The Romanic Review" 1939. februári számában (63—8) „Fermez donc votre porte!", ['csukja be már azt az ajtót ! (tkp. a maga ajtaját)'] című cikkében, 1. még Revue des Études Indo-européennes II, 1939, fasc. 2—4:5— 17). SPITZER a birtokos névmásnak ezt a használatát possessif polémique-nek (polemizáló, vitatkozó birtokos használatnak) nevezi (.1. Nyr. LXVIII, 58). (Ugyanígy lehetne ilyen mondatot valamelyik finnugor v. urál-altaji nyelven birtokos személyrag segítségével vagy indoeurópai nyelven dativus ethicus alkalmazásával kifejezni.)17 A3, személy birtokos személyragjának ez a — miként látni fogjuk — valamennyi urál-altaji nyelvből kimutatható determináló használata bizonyára többre utal, mint egyező észjárásra vagy mint rokon nyelvekben gyakran — szétválásuk után is — érvényesülő egyező fejlődési tendenciára (melyet MEILLET „développements parallèles entre des langues déjà séparées et differenciées"-nek, RAVILA [JSFOU. LX6, 9] „Prinzip der Konvergenz, der zu ähnlichen Resultaten führenden Parallelentwicklung"-nak nevez,18 amely pedig tulajdonképpen eredeti rokonságot tételez fel); itt c>íráiban meg kellett lennie a mutató névmás (vagy a 3. személy személyes névmása) determináló szerepének, és így bizonyítéka lehet e nyelvek ősi rokonságának. A. 1. Nézzük először közelebbről a harmadik személy birtokos szeméi yragjának determináló szerepét az egyes nyelvcsaládokban. a) A finnugor nyelvekben: osztják: tőrndl kul lëplar]dl sidi lorjfjla, värsdl kul lëplarjdl èidi lorjfjla 'a fűszár is vastag [arra] hogy beférjen, [annyian] jönnek be, a vesszőág is vastag [arra] hogy beférjen, [annyian] jönnek be' (PÁPAY, ONGy. 161); nar}k-juyi vérár] áwdl pëlki-pon.al, %öl-juyi vërarj âwdl pëlki-pon.al 'a vörösfenyő-17 Talán érdemes még megjegyezni, hogy az orosz fordításban is gyakran mennyire tükröződik a zűrjén 3. és 2. szem. birtokos személyragjának ez a determináló szerepe, így ROGOV, aki permják nyelvtanának 133. lapján a 3. személy birt. személyragjáról megállapítja, hogy az is, is végződések e szerepükön kívül „BecbMa MacTO ynoTpeÖJiíiiOTCíi... BMCCTO pyccKOH qacTHUbi mo", vagy a nyugati nyelvek határozott névelőjének szerepét töltik be, ilyen példákat említ: vais pe íéinem 'BOfla-TO ^e yöbiJia', menam paris gerttm 'y MeHíi nap-TO He naxaH', ivin ja tijan jagedis? '^ajieKO-JiH y Bac íiroAbi-TO?', "vevi kerkuas 'öbiJi B AOMe' (uo.), ivin ja tijan pesis? 'ßaJieKO-JiH y sac /mOBa-TO?' (uo. 137), otiris 'JUORU-TO', zeiiik sajas 'sa MV>K-TO' (UO. 145). Hasonló fordítást találunk LITKIN V. I. nyelvjárási chresztomátiájában a 3. és 2. személy birtokos személyragjával kapcsolatban: P. ken-ne biid? 'rpß >ke oroHb-TO?' ('hol van hát a tűz, az a tűz?', tkp. 'tüzed') (i. m. 39), id!íasis peregorel 'coJiOMa-TO neperopeJia' (uo.), ru-t'éis sije kaza-vema, a stari-kis ru-íése a-bu kaéa-vem 'jiHca-TO ero 3aMeTHJia, a CTapHK-TO JiHcy HeaaMeTHJi' (uo. 51); ÍJd. miiandine juti surnad 'Hac HanoH ÜHBOM-TO'- (uo. 61); ken-ja kerkais? 'r^e >Ke H36a-T0?' (uo. 63); FSz. nijalen keldemid 'KOJIO6OK-TO y HHX' (uo. 76); L. vaúkad kidis 'BaHbKa-TO yMep' (uo. 78). — Vö. (bár itt a -ke 'TO' értelmű) tung. e v. ehinni-ke ïlë huruëën? 'jwaTb-TO Kyaa yuijia?' (MaTepHajibi 64). " . . . ^L.^meg.'PAUb, Prinzipien3 120, GOMBQCZ: MNy. XÏ, 103.
