Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7
VAN-E A FINNUGOR »ff-NAK K- FEJLEMÉNYE MÉLYHANGU SZAVAINKBAN? 19 felé (RAVILA: Vir. 1945: 323, FOKOS: NyK. LVIII, 65), hogy az alapnyelvben több mutató névmás volt, mint amennyit ma ismerünk, kézenfekvő az a gondolat, hogy az az >-o ott ^v úgy 3 különböző távolra mutató névmásból származik, s kapcsolatuk éppen úgy kiegészüléssel jött létre, mint a finn tämä çc; nämä, tuo r^nuo, se r^ne esetében. A hal ^holt, vala revoit, alszik reálom ^olt, esetében pedig esetleg alkalmazni lehet PAIS ÜEZSŐnek a vol ^ vogy, hul ~ hug alakok kettősségének magyarázatával kapcsolatos ötletét (ALH. VIII, 144): más-más nyelvjárásból eredhetnek. ITKONEN is pl. az én, te megfelelőit a finnugor nyelvekben két különböző tőből származtatja (FUF. XXXI, 180, 181). Könnyű volna ilyen „kiegészüléses" paradigmákból pl. egy Kaz.—-Ni.—O. nyelvjárásokra alapozott osztjE. köznyelvet összeállítani. Szilárd meggyőződésem, hogy az elméleti és gyakorlati kutatások egymást kölcsönösen kiegészítve viszik előre a tudományt. A szókezdő k- esetében elméleti meggondolások alapján igen valószínűnek látszik, hogy finnugor eredetű, eredetileg veláris hangrendű és nem expresszív magyar szó kezdőhangja k- is lehet; az etimológiai vizsgálatok során azonban eddig erre a megfelelésre teljesen biztos példát, tudomásom szerint nem találtak. Véleményem szerint, idővel — talán nagyobb finnugor, s elsősorban obi-ugor szókincs megismerése után lehet majd biztos kn- kezdetű magyar etimológiákat is felállítani s akkor a most még kérdőjeles etimológiák egy része is minden bizonynyal helyesnek fog majd bizonyulni. Ehhez azonban még számos előmunkálatra van szükség mind a finnugor, mind pedig a magyar nyelvészek részéről. Szükséges az obi-ugor nyelvek nyelvjárásonként! alapos fonológiai feldolgozása s ezzel párhuzamosan a jelenleg uralkodó hangjelölési tarkaság tüzetes felülvizsgálása.24 Szükség van a fonológiai vizsgálatokon kívül az obi-ugor szókészlet beható etimológiai tanulmányozására is, az adott problémához különösen a k-, X- kezdetű szavakéra. Ki kellene az obi-ugor szókincsre is terjeszteni a palatális :<y, veláris szópárok25 vizsgálatát. Talán lehetne olyan szópárokat .találni, mint DN. x^i-, Trj. |o#'-. V., Vj., Jcoi-, Ni. xui-, Kaz. xoi- 'laichen' (OL.147)26 ~ DN. kai-, Trj. Jcoi-, V., Vj., %'-, Ni. kei-, Kaz. kei- 'Balzen' (OL. 195).27 E két szónál a keleti nyelvjárásokban tökéletes a palatális.~ veláris megfelelés.28 Egy szópárnái lehet ugyan véletlen összecsengésről szó, mindamellett az a kér-24 Azt már az eddigiek során is láttuk, hogy a $ -a keleti osztják nyelvjárásokban és a vogT., KK., FK. nyelvjárásban fonetikai változat, az AL.-ban viszont a k-val fonológiai ellentétet alkotó önálló fonéma. Külön vizsgálatot igényelne annak a megállapítása, hogy a KL. k- — amely LÁZICZIUS szerint fonéma (MNyTK. 33: 93) — csakugyan fonéma-e, vagy változat. STEINITZ megfigyelése szerint (OstjVok. 20, 38. jegyz.az osztjO.-ban a [k] kombinatorikus változatát ^ jelöli, noha ugyanabban a nyelvjárásban a x a k-val szembenálló fonéma. (Vö. még STEINITZ, GWogVok. 18, OstjVok. 7.) Mindig ki leszünk téve tévedéseknek és félreértéseknek, amíg a [k], [/] hangok jelölésében nem érvényesül az az elv, hogy ,,a nyelvileg is fontos ellentétet képező hangokat (fonémeket) ne diakritikus jelekkel különböztessük meg egymástól, hanem külön betűkkel" (LÁZICZIUS: NyK. L, 225), ugyanakkor a ,,a nyelvileg fontos ellentéteket nem szabad a diakritikus jelekkel éltakarni''' (i. h. 226). 25 Ilyenekre gondolok mint: mer ^ márt (SAL: NyK. LIV, 258 — 63), súly ^ sülylyed (FALTJDI: MNy. L, 455 — 7), vö. még iránya arány (KISPÁL: NVK. LIV, 233 — 46). «-Vö. Fii., 0., Szogom., Cs., Kr., VK., Vart., Likr. Mj. (KT. 2"85a), Ko., Jg. (PD. 550); vö. finn kutea 'ua', SKES. 27 Vö. DT., Kr., Kam., Bölcs., O. (KT. 384b). 28 Az o, o, Q, ifi. ô .6 Q hangokról vö. STEINITZ, OstjVok. 27 — 8, különösen 56. jegyz., VÉRTES E.: NyK. LXI, 255 — 7. 2*
