Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7

16 VÉBTES EDIT nincs jelentéstani nehézség, a szóközépi mássalhangzó vagy mássalhangzócsoport „szabályosan" viselkedik, továbbá a szó ősi velaritásához kétség sem fér. Ha lehetséges — de ehhez már nem ragaszkodtam feltétlenül —, akkor még a magánhangzómegfelelésre is szándékoztam közelebbi analógiát hozni. Feltétlenül ki kellett zárnom azonban az expresszív jellegű szavakat. Az expresszív jelleg megítélése a hangutánzó szavak esetében — ahol a hanghatás minden valószínűség szerint eszközfonetikailag mérhetően is közel áll az érzékeltetni kívánt zaj hatásához (kakukk, kukorékol, kopog ~ koppan) — könnyebb, mint hanggal festő szavaknál, ahol szubjektív megítélésnek feltétlenül nagy szerepe van. A nyilvánvalóan hangutánzó, de egyesektől finnugornak magyarázott szavakat (kacag, kukorékol stb.), a jövevényszóként könnyen és jól magyarázhatókat (kar, kard, kabala stb.) vagy az állathivogató szóból magyarázható szavakat (kutya) eleve ki lehet zárni. Számomra teljesen meggyőző etimológia azonban a többiek között sem akadt. LÀZICZIUS hitét a kap finnugor eredetében TOIVONEN nem tudta megingatni (MNy. XXXIV, 20, AECO. III, kny. 5—6), az enyémet azonban LAKÓ GYÖRGYnek a Nyelvtudományi Társaság Finnugor Szakosztályán (1959, V. 19, vö. UAJb. XXXI, 159—62.) tartott előadása igen; annál is inkább, mert egy, a töröksógben és az indo-európai nyelvekben egyaránt elterjedt szó bizonyító erejét egy finnugor hangszabállyal kapcsolatban nem szabad sokra értékelni. A kapar szó sem alkalmas bizonyítéknak, mert a vele egyeztetett votják kopirt szót MUNKÁCSI az orosz KonbipHeTb fordítással jegyezte fel (AkÉrt. XXVII, 1916, 74), s e 3 szó együtt, valamint a magyar népnyelvi adatok és ezek származékai expresszív jellegű szócsoportra utalhatnak. A kopog 'klopfen' TOIVONEN (FUF. XXII, 139) és LAZICZIUS (MNy. XXXIV, 27, AECO. III, kny. 3) szerint is hangutánzó. Véleményem szerint a kopál ~ kovái esetében a csonthéjasoknak a burkából való kiverósekor hallható kopp-kopp hang őrizhette meg a kétségtelenül finnugor eredetű szó szókezdő k- hangját. A kopog 'schnappen', kopik stb. esetében — ahogy BÁRCZI cikkéből is látható (MNy. XLIX, 387—92) — a különböző kop- kezdetű igék jelentésbeli és alaki rokonsága oly nagy mértékű, hogy ezek keveredésével nemcsak mai nyelvünkben lehet számolni, de már a *kti- > hs- változás idejében is, s így a hangutánzó kopog 'klopfen' ige hatása a többi szókezdő k- esetében is a regresszív tendenciát segíthette győzelemre. A kúszik és a nyelvjárási kukk — melyek rokonnyelvi megfelelőiben a vokalizmus is közelebbi kapcsolatot mutat — benyomásom szerint expreszszív eredetű, bár hangfestő szavak esetében az ilyesmin gyakran lehet vitatkozni. Egyébként a kúszik az egyetlen veláris k- kezdetű szó, melynek finnugor eredetét ERKKI ITKONEN is elfogadja (FUFAnz. XXXII, 71), de TorvoNENnel együtt (FUF. XXII, 138) ő is eredetileg palatális szónak tartja. PAIS ÜEZSŐnek a kiált ~ kajált szócsaláddal kapcsolatos tanulmánya óta (Kodály-Emlékkönyv 1957, 133—58) e szócsalád hangutánzó-hangkifejező eredetében aligha kételkedhetünk (vö. TOIVONEN, i. m." 139, LAZICZIUS: MNy. XXXIV, 27, AECO. III, kny. 3). A karika finn megfelelőjét TOIVONEN (i. h. 13) olyan lapp szóval egyezteti meggyőzően, amelyhez a magyar szó semmiképp sem kapcsolható. A magyar szó elemzése is bizonytalan; a SzófSz. szerint az elemzés karik\a lenne, de nézetem szerint kari\k\a tagolás is elképzelhető. Talán a kerék, kering szócsaládjába tartozik (vö. SzófSz.). Én játszi szóalkotásnak vélem, mert